Ady [antikvár]

1. ADY KÉT LELKE 1, A demokratikus forradalmár Ady Endre a forradalom költöje volt. Nem holmi „szellemi" forradalomé, nem puszta „művészi" forradalomé, hanem az igazi, komoly népforradalomé. Elsö szava, amit a magyar irodalomba és publicisztikába beköszöntve kiejtett a száján és utolsó szava, mely a már haldokló költő ajkáról a háború vége felé elrebbent, a forradalom volt. 1903-ban, fiatal újságíró korában, még jóval azelőtt, hogy az „Üj Versekkel" kitárta volna szárnyait, bámulatraméltó tisztánlátással írja le a Nagyváradi Naplóban Magyarország kórképét és mutat rá az orvosságra, a forradalomra. „Nekünk elől kell kezdeni a dolgot, az elsö rendnél, aztán a másodiknál s a harmadiknál végre. A rangokkal, kiváltságokkal, ősdurva-sággal, arisztokráciával és klérussal s a kiszipolyozó tőkével egyszerre kell végezni. Hogy? Tekintsünk Franciaországra " Másfél évtized múlva a háborúban megkínzott ember sóhajaként hangzik el ifjúkorának friss csatakiáltása: Már jöjj, ököl: Boruljon fel a nem jó Élet.