A zsidó történelem és irodalom kis tükre [antikvár]

Előszó E könyv szerzője, dr. Friedman Dénes újpesti főrabbi, neves család sarjaként 1903. május 25-én Budapesten született. Apja (történetesen nagyanyám testvérbátyja), Friedman Márton, a Pesti Izraelita Hitközség vezető tisztviselője, anyja, Ehrenfeld Gizella, a híres szikszói főrabbi, Ehrenfeld Saul leánya, a nagy pozsonyi Schreiber rabbi-dinasztia (Chatam Szofér) leszármazottja volt. (Dénes nagybátyám egyébként kvatterom, vagyis - nem éppen ideillő szóval - „keresztapám" is volt.) Tanulmányait a budapesti Rabbiképző Intézetben és a Pázmány Péter Tudományegyetemen folytatta: mindkét intézetben a legtehetségesebb diákok közt tartották számon. Nem véletlen, hogy végzős diákként őt bízták meg azzal, hogy a Rabbiképző félévszázados jubileumára szánt ünnepi kötetnek és mestere, Blau Lajos tiszteletére készült emlékkönyvnek szerkesztője legyen. Ó állította össze Blau Lajos irodalmi munkásságának bibliográfiáját, sőt kiegészítette a mesternek Bacher Vilmos munkáiról készült bibliográfiáját is. Ugyancsak diákként lett az ötkötetes berlini Jüdisches Lexikon, majd az Újvári Péter szerkesztette (nemrég általunk újra kiadott) Magyar Zsidó Lexikon főmunkatársa. Hosszú időn át szerkesztette a tudományos Magyar Zsidó Szemlét, ajabneh című zsidó prédikációs folyóiratot és a héber nyelvű Hacofe-t. 1926-ban a nagy múlttal rendelkező Újpesti Hitközség őt választotta a tudós Venetianer Lajos évekig üresen álló rabbiszékébe. Elődjét Friedman Dénes nagy tisztelettel övezte: A Venetianer Lajos Izraelita Közművelődési Egyesületbe számos tehetséges fiatalt tudott vonzani, és 1937-ben kiadta az egyesület jubiláris emlékkönyvét. Az újpesti zsidó oktatás legfőbb irányítójaként számos diákot nyert meg a zsidó tudományoknak. Később Friedman a Rabbiképző katedráján is utódja lett Venetianernek: történettudományt, majd - Hevesi Simon főrabbi halála után - vallásfilozófiát és homiletikát is tanított. Sok száz tanítványa a holokauszt áldozata lett, a túlélők azonban mindmáig szeretettel emlékeznek rá: a nagyszerű tanárra, a jó fellépésű, remek szónokra, a mélyen érző, mindig segítőkész emberre. Tudományos és népszerű munkái közül kétségtelenül kiemelkedik a most újra kiadásra kerülő munka, amely Újpesten, 1943-ban, a II. világháború kellős közepén látott napvilágot. Célja a tanítás mellett a lelki élménynyújtás, amelyre annak idején (és mikor nem?) égetően szüksége volt az olvasónak. A mű az egyik legkiválóbb összefoglaló munka, amely teljes áttekintést ad a zsidó művelődéstörténetről. A jobb megértést rövid kiemelések segítik.