A szerencse lánya [antikvár]

„GYORSAN LE KÉNE ÍRNI, MERT HIHETETLEN 20. SZÁZADI, KÖZÉP-EURÓPAI TÖRTÉNET" Karig Sára életútja beszélgetésekben 1987 tavaszán Nemes Nagy Ágnes Jeruzsálemből hazafelé tartva kikérdezte útitársát, Karig Sárát annak kalandos életéről: „Együtt repülünk Bécsbe. [ ] Közben jó ebéd, az a kis szorongás mindig, hogy van-e bomba a gépen, vagy géprabló. Sárival elmondatom elfogatása történetét, a 7 év Vorkuta közvetlen előzményeit. Gyorsan le kéne írni, mert hihetetlen 20. századi, közép-európai történet."^ Ezt a történetet, tudjuk, sem ő, sem más nem írta le akkor - Karig Sárának az élet elmesélése, beszélgetések során való megidézése maradt. Szívesebben mondta el mindazt, amit átélt, mint hogy leírta volna. „Sokféle oka van annak, hogy nem írom meg az emlékeimet. Az egyik az, hogy nincs meg hozzá az anyagom. Ahol én voltam, ott naplót írni nem lehetett. Amikor elengedtek, még a csokoládébonbon papírburkolatát is levették, attól félve, hogy azon m ' Nemes Nagy Ágnes: Útinaplók, közreadja Ferencz Győző, 1987. március 30.-április 8., jeruzsálemi útinapló, Holmi, 2010/8 (kötetben lásd Nemes Nagy Ágnes: Magyarul és világul, Budapest, Helikon, 2014, 335). Nemes Nagy Ágnes, Karig Sára, Székely Magda, Gergely Ágnes és a Domokos János-Görög Livia házaspár egy nőírók részére szervezett nemzetközi konferenciára utazott. Külön érdekesség, hogy a társaság minden tagja fontos szerepet játszott Karig Sára életében, s ily módon - Nemes Nagy Ágnes kivételével, akit ehelyütt idézünk meg -szerepelnek az életűtinterjúban is.