A próza [antikvár]

Üdvözöllek Olvasó! Egy könyvsorozat második darabját tartod a kezedben. Ahogyan a cím is elárulja: a prózáról szól. - De hiszen prózában mindenki tud beszélni! Én is azt teszem kicsi korom óta! Minek akkor egy egész könyv róla? - kérdezheted. Valóban: valamennyien prózában beszélünk és írunk, ezért sokan hétköznapinak, másodrendűnek is érzik a vers mellett. Kosztolányi Dezső Ember és világ című írásának részletében méltó helyére emeli ezt a műformát: "- Próza - mondod fitymáló ajakrándítással. Eközben pedig azt érezteted, hogy valaki leszállt a lováról, és gyalog kelt. Lovagolni nem mindenki tud, de járni a földön mindenki tud. Tévedsz, barátom. Aki prózát ír, talán leszáll a vers táltosáról, de nem a földre száll, hanem egy másik, éppoly szilaj és kiismerhetetlen lóra, mely gyakran a vers úrlovasait is úgy leveti, hogy szörnyethalnak." Hogy a Pegazus után a próza lovát is mesterien megüld, hogy elméleti ismereteidet elmélyítsd, hogy tudj szólni, írni szépen - és nem csak prózaian - prózában, s hogy élvezni, érteni tudd a művészi prózát: azért ez a könyv. Tarts velem!