A Nagyszederfa új hajtása [antikvár]

Előszó Először 2000 tavaszán, a reméli változások küszöbén találkoztam Vele Györkön/ben. Később, 2004-ben Sárszentlőrincen, amikor a falu díszpolgárrá avatta. A Zsivora György Népfőiskolai Alapítvány Bence Bözsike kemencében sült rétesével kis vendégséget rendezett, fiatal egyetemista színjátszók egy Lázár Ervin novellát játszottak el a folyosón. Ahogy emlékezem Rá, egy padon ült, és akkor két szó jutott eszembe: béke és szeretet. 2006-ban Sárszentlőrinc polgármesterévé választott. Első ténykedéseim egyike volt, hogy levelet írtam Ervinnek. Elküldtem Neki választási programomat, és megfogalmaztam a személyes találkozás igényét. Nem tudtam, hogy akkor O már egy másik, szebb világba készül, gyarapítandó a halhatatlan nagyok égi-földi táborát. Mert nagy ember, nagy író, nagy mesemondó volt. Az egyik legnagyobb. Nem köszöntem el tőle Farkasréten, Isten gondviselő segítségét kértem további útjára. A templomkerti, Erzsébet-dombi és a Nagyszederfa alól összegyűjtött föld - ami számára a szülőföldet jelentette - elkísérte őt. Nekünk, sárszentlőrincieknek bőségesen jutott a mennyei ajándékokból. Szenicei Bárány Györgyünk, Nagy Istvánunk, Balassa Jánosunk, Sántha Károlyunk, Zsivora Györgyünk, Petőfi Sándorunk, Illyés Gyulánk, Csepregi Bélánk „van". És Lázár Ervinünk is — és most már róla elnevezett könyvtárunk. Itt a Nagyszederfa, melynek nyugalmat adó lombjai alatt 2007. május 5-én, az író születésnapján