A műveltség könyvtára I-XI. [antikvár]

Részlet az I. kötetből: Energia Talán egy millió évvel ezelőtt, valamikor az őskorban, az egész földet dús növényzet, hatalmas erdők borították. Hatalmasabb volt a vegetáció mindenütt mint most. Ott is, a hol most a tengerek óriási víztömege hullámzik, vagy a hol eget borító felhőkben kergeti a szél a sivatag porát, izzóvá téve a levegőt és kiölve minden életet, ott is illatos berkek és hatalmas őserdők váltották fel akkor egymást. És ez az óriási vegetáció az éltető nap melegében virult, fejlődött, élt és életműködésével gyűjtötte magába a nap melegének sugarait. És az ezernyi ezer év alatt a föld átalakulásával új rétegek keletkeztek, melyek eltemették a berkeket, eltüntették az őserdőket a föld színéről és újaknak adtak életet. De a kutató ember felkereste a régen eltemetett világot, felkutatta az erdőt, mely azóta a rajta nyugvó rétegek óriási nyomása alatt szénné változott át, és a bányász lefejti és napfényre hozza megint szén alakjában a növényt, amely oly sokáig pihent a földben, elzárva a nap melegétől és a levegőtől.