Bővebb ismertető
KÁNTOR PÉTER
Baránszky
Mindig mintha a legnagyobb rohanás kellős közepén. Mintha odakint várna rá öt taxi, mind az ötöt ő rendelte, hogy öt különböző irányba száguldjanak el vele, mind az ötben ketyeg az óra. Bent pedig szétdobálva egy élet millió fontosa, lényegtelenje, mind azonnali és feltétlen törődést követelve.
Így nyit ajtót minden napnak, így vág bele minden találkozásba. Szenzációs, szenzációs (lett, lesz, volt), öregem! így jössz egy álmatlan éjszaka és egy hajnali dupla adag altató után, közel egy órás késéssel, lihegve, csapzottan, kockás kempingnadrágban, sápadtan, izzadtan, mosolyogva, gesztikulálva. Megyünk a Frickbe, én leszek mondjuk a negyvenkilencedik szerencsés magyar, akinek elmondod, miért kell a két, sőt háromféle fény azon a bizonyos képen (Bellini: Szent Ferenc); körülöttünk csönd, nyugalom, mintha egy milliomos barátod házában lennénk, aki a hét végére elutazott és rád hagyta a kulcsokat: érezd magad otthon. Otthon érezted magad a Frickben. Otthon éreztem magam veled a Frickben. Ahogyan mások is, sokan, akiket mind elcipeltél oda, haza, egyszer, kétszer, többször is.
Egy kínai vendéglőben ülünk, de te mintha rohannál közben, hallom a szíved dübörgését. A pincérnőket dicséred, a közeli kórház fekete ápolónőit, a mosodást, a fűszerest, New Yorkot - az életet, ha jól értem. Greggel, a fiaddal vonulunk hármasban egy East Village-i pizzéria felé. „Itt akkora pizzákat adnak", úszunk, mint egy három árbocos vitorlás jó szélben, „hogy te olyat még nem láttál, Péterem", 1981-ben. Teniszezik a gyerek. Naná, hogy prímán. Igen, mintha ez is lett volna egyszer. Sőt, mintha te is teniszeztél volna egyszer, valamikor.
Alig lépek be, tüstént feltéped az ingedet és mutatod testeden a hatalmas vágások nyomát - világutazó a térképen a megtett utat. Nadrágtartód akárha tábornoki vállpánt, fekete Mont Blanc töltőtollad elegáns velencei tőr hanyagul az asztalra vetve. Nem tudom, írsz-e a Mont Blanc-al vagy csak kapaszkodsz belé olykor sikátoros napon, éjszakán. Nyakig az Ostrom ciklusban. Nyakig a Kosztolányi húgában. Nyakig. „Tudod, mi kell most? Jó utak és telefon mindenkinek." Rémy Martin.
Kántor Péter 1949-ben született, Budapesten. Költő, műfordító.
1973-ban az ELTE Bölcsészettudományi Karán angol-orosz, majd 1978-ban magyar szakon szerzett diplomát. 1973 és 1976 között budapesti középiskolákban dolgozott nyelvtanárként. 1984 és 1986 között a Kortárs munkatársa. 1990-91-ben Fulbright ösztöndíjas az Egyesült Államokban. 1997 és 2000 között az Élet és Irodalom versrovatvezetője.Verseskötetei: Kavics (1976), Halmadár (1981), Sebbel-lobbal (gyerekversek, 1983), Grádicsok (1985), Hogy nő az ég (1988), Napló 1987-1989 (1991), Fönt lomb, lent avar (1993), Mentafű (válogatott versek (1994), Búcsú és megérkezés (1997), Lóstaféta (2002), Trója-variációk (2008), Kétszáz lépcső föl és le (gyerekversek, 2005), Megtanulni élni – Versek 1976-2009 (2009), Köztünk maradjon (2012).
A brémai muzsikusok című gyermekdarabját 1999-ben a Stúdió K mutatta be (Fodor Tamás rendezte). Fontosabb műfordításai: Pilnyak: Meztelen év (1979), Remizov: Testvérek a keresztben (1985), Puskin : A kapitány lánya (2009). Válogatásában jelent meg az Új kabát, utolsó esély – kortárs brit költők antológiája (1993). Visszanéző címmel kortárs költők esszé-antológiáját válogatta és szerkesztette (2000).
Verseit több nyelvre lefordították; több nemzetközi költői fesztiválon szerepelt Európában, az Amerikai Egyesült Államokban, Afrikában, Kínában.
A Magvető Kiadónál megjelent művei
Halmadár (1981), Grádicsok (1985), Hogy nő az ég (1988), Búcsú és megérkezés (1997), Lóstaféta (2002), Trója-variációk (2008), Megtanulni élni - Versek 1976-2009 (2009), Köztünk maradjon (2012), Egy kötéltáncos feljegyzéseiből (tárcanovellák) (2016)
Díjai
Wessely László-díj (1990), Déry Tibor-jutalom (1991), Fulbright-ösztöndíj (1991), Füst Milán-jutalom (1992), József Attila-díj (1994), Soros Alkotói díj (1999-2000), Vas István-díj (2004), Babérkoszorú-díj (2007), Palládium-díj (2009), Radnóti-díj (2012), Artisjus Irodalmi Nagydíj (2013)
Tagja a Szépírók Társaságának, a Digitális Irodalmi Akadémiának és a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának.
A szerző portréját Szilágyi Lenke készítette.