A magyar irodalom története [antikvár]

BEVEZETÉS AZ ŐSMAGYAROK KÖLTÉSZETE Minthogy irodalomnak az emberi szellem írásba foglalt müveinek összességét tekintjük, magyar irodalomról nérn. beszélhetünk a kereszténység felvételét megelőző pogány korban. Pogány őseinktől egyetlen sor írott emlékünk sem maradt fenn. Felmerül azonban a kérdés, hogy nem voltak-e őseinknek ^őszóval áthagyományozott énekeik, "^S^éílTr mondáik, hősj^teményeik? 1. Pogány őseinknek is volt költészete jegyzései tudósítanak bennünket. Ekkehard szerzetes jegyzi fel a 11. században a híressé vált sankt-gallení kalandozással kapcsolatban, hogy a pogány magyarok a bortól felhevülve isteneikhez kiáltoztak. Szent Gellért Nagyobb legendája a 13. századból talán a magyar öneszméletnek eíső irodalmi megnyilatkozása az ismert „Symphonía Ungarorum" jelenetben, ahol a két idegen pap eltűnődve hallgatja a kézimalmot hajtó leány különös, nekik idegen ?alát. III. Béla névtelen jegyzője, Anonymus tudós lenézéssel beszél „a parasztság csalfa meséiről és a hegedősök fecsegő énekeir^', s a tanult ember lenézésével a nép mende-mondáit mellőzni akarja a magyar nemzet eredetének megírásánál. Egyhelyütt — szerencsére — mégsem tud szabadulni a regös énekeknek általa is jólismert szövegétől és még i^ézi is két sorát: „Té-tény a maga emberségéből akart magának hírnevet és földet szerezni, mint ahogy a regösök mondják: Mindnyájan ök földeket szerzének És magoknak hirt, nevet nyerének."