A madár, fiaihoz [antikvár]

Részlet a műből: "Levél Petőfihez Bártfáról 1844. Ismeretlen, hanem mégis jó barát! Vedd egy víg, most kór-fiúnak pár sorát! Kit bár a bor lángszerelme úgy hevít, Mégis a sors vizre hozván vízre vitt. Víg szeszélyű bordalid hogy olvasám! Jól beszél ez a poéta! - gondolám; S életemben bár egyszer sem láttalak! Megengedj, de cimborámnak szántalak! A pohárhoz én is értek egy kicsint, Vigadozván szent Dávid zsoltárakint; Ha dallhatok, szerethetek s ihatom: Nem veszett el sem éjem, sem nappalom. Homlokomra barna felleg gyakran ül, S Isten látja, mennyi kín e szív körül; Bor tüzétől a fojtó bú-lég kigyúl, S a borúlat villámozva elvonul. Ajakimnál a pohár ha kiürül, S piros lelke a pokolra lemerül: Bús gyönyörrel földre sújtom s szétszakad, Hogy hajnalra nyolc ivónak egy marad."