A király, a zsarnok és a propaganda [antikvár]

Előbb valaki megfogalmaz egy felvetést, aztán jön valaki és ez alapján kidolgoz egy egész elméletet, amit aztán egy másvalaki már kész ténynek vesz: következtetéseket von le belőle, esetleg még ő is hozzáad valamit, aztán az utána következők ismét és ismét hozzáadnak egy-egy csipetnyi saját információt. így megy át szinte észrevétlenül a történetírás in longas errorum generationes [nemzedékek tévedéseinek hosz-szú sorozatába]. És ott áll majd előttünk a tévedések hatalmas fája, melynek fenséges ágai ahelyett, hogy szilárd támaszt és árnyas nyughelyet biztosítanának a megfáradt történésznek, csak izzadságot facsarnak ki belőle. Ezt a részt idézte Kemény József gróf (1795-1855) egyik tanulmányából loan Bogdán (1864-1919) annak a könyvének az előszavában, melyben a havasalföldi vajdáról, Drakuláról (alias IIL Vladról, uralkodott: 1448,1456-1462,1476) szóló 15» századi német és orosz anekdotagyűjteményeket adta közre.' i loan Bogdán, Vlad Tepe^ ji narapunile germane ruse^ti asupra lui, Bucure^ti, 1896, V. Jelen írásomban a Drakula nevet fogom használni. Ószláv nyelvű okleveleiben a vajda kizárólag a Vlad nevet használta, kortársai azonban - például Dan trónkövetelő vajda - ószláv nyelvű levelekben is Drakulaként hivatkoztak rá. Nem román kortársai (szászok, magyarok, olaszok, németek) írásaiban kizárólag a Drakula alakot találjuk. A Drakula-szakirodalomban közhellyé vált az a nézet, hogy a Drakula elnevezés Vlad apjának a nevéből, Vlad Dracul (uraik. 1436-1442,1443-1447) származik. Ez utóbbi azért kaphatta a Dracul