Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:
"Ma "csak úgy" alighanem nagyon kevesen emelik le a polcról, főleg a fiatalok. És ez igen szomorú. De az idevezető folyamat már jóval régebben elkezdődött. Korántsem mostanában történt, hogy valaki előtt kicsúszott a számon én mérhetetlenül nagy írónak tartom Móriczot. Erre ő szintén kifakadt: "Iván, te beteg vagy, hiszen korábban azt mondtad, Krúdyt szereted a legjobban. Hogyan jön össze a kettő?" És én abba a buta helyzetbe kerültem, hogy bizonygatnom kellett, e kettős vonzódás között nincsen semmi ellentmondás; én mindegyiküket nagy írónak tartom. Sőt igenis, Móriczot is szeretem. [...] Móricz nagy író. Tovább megyek, zseniális modern író, ennek a szónak a legjobb értelmezésében, aki a közhiedelemmel ellentétben tele van költészettel is. Számomra a kisregényeinek jó része remekmű, a Barbárokról nem is szólva: ez a novella, azt hiszem, a világirodalomnak is egyik csúcsa; példátlanul nagyszerű, egy zseniális emberi személyiség csodája. [...]
Mi az oka, hogy ma mégis csak kevesen olvassák Móriczot? A kisregényeit, a novelláit éppúgy, mint a Légy jó mindhaláligot, amelyik a regényei között szintén egy csoda. (A drámáiról nem érdemes beszélni, ezek egyszerűen rosszak). Móricznak írói utóéletében nagyon sokat ártottak azok, akik ha kellett, ha nem, őt lobogtatták, vele példálóztak, alkalomadtán éppen rá hivatkozva, próbáltak lebunkózni olyanokat, akik tőle alkatukban különböztek. Holott az írók nem arra valók, hogy lobogtassák őket, hanem hogy olvassák műveiket. [...] Éppen a példaként való lobogtatása eredményezte, hogy évtizedekre sikerült kitörölni a valóban élő olvasói köztudatból. [...]"