A jelenkori gondolkozás mesterei [antikvár]

STENDHAL. Politikai küzdelmektől áthatott korunkban jól esik Stendhallal foglalkoznunk. "Kellemes társalgásba politikát vegyíteni - mondta Stendhal - annyi, mint hangversenyen pisztolyt elsütni". Nyíltan megvallotta, mennyire utálja a választási csúszást-mászást. "Nem akarok udvarolni senkinek, a népnek még kevésbé, mint a miniszternek, Guizot csizmadiájának még kevésbé, mint Guizotnak." A júliusi forradalom mézesheteiben ezt írta: "Úgy hiszem, hogy a jelen kamara arra a szánalomraméltó köztársasági állapotra fog vezetni, amely mindenütt borzasztó, kivéve Amerikában. Ez igazi eholera morbus. Társadalmunk mindent ki akar irtani, ami a középszerűn fölülemelkedik." Annyira ment, hogy még VII. Ferdinánd monarchiáját is többre becsülte, mint a kocsmai arisztokrácia uralmát. Előre látta, hogy az az ádáz küzdelem a hatalomért, amely jogot szerez a többségnek, hogy mindent megtehessen, állandósítani fogja a polgárháborút és meg fogja mérgezni a kisvárosok egykor oly vidám életét.