A helység kalapácsa/Az apostol [antikvár]

Szerb Antal írta irodalomtörténetében: "Petőfi neve a magyar tudatban egyértelmű a költővel. Ő az a költő, akinek a képe a legerősebb és a legigazabb vonásokban él bennünk, akit nem kell revízió alá venni." Ezek az értékek nem csupán művésziek, Petőfi életének, törekvéseinek lényeges jellemzőit is magukban foglalják. Középpontjukban a költő szabadságszeretete áll, ahogy Az apostolban is megfogalmazódik: "Mi a célja a világnak? / Boldogság! s erre eszköz? a szabadság! / Szabadságért kell küzdenem..." Petőfi Sándor első verse 1842-ben jelent meg, tizenkilenc esztendős korában. Mögötte diákévek, katonáskodás. Előtte még néhány hónapos vándorszínészet, hogy aztán az irodalmi élet egyik vezéralakja legyen. A villámgyorsan országos hírűvé vált költő vesei, sőt megnyilvánulásai is, közüggyé váltak. Politikai tényezővé. Hiszen az 1840-es évek magyar művészete a forradalom és szabadságharc irányába mutat. Petőfi és társai evidens célokért küzdöttek, hősi módon. S ez nyilván nm magyar jelenség, Európának még számos népe harcolt, előbb tollal, később fegyverrel - a függetlenségért, a méltó életért.