A hátsó udvarban [antikvár]

Ólomtól iroda-lomig - előszó helyett - Kezdetben vala az ige. Aztán megszületett Gutenberg és feltalálta a mozgatható ólombetűt. A második évezred végén megkapta a Man of the 2nd Millennium megtisztelő címet. Könnyű volt őrá szavazni, hiszen nem volt ellenfele. Az emberiségnek és alulírottnak egyaránt nagy pillanata volt az ólombetű megismerése. Gimnazista koromban három nyári vakációt töltöttem az Utunk kifutójaként, első mesterem Derzsi Jóska bácsi, a folyóirat műszaki szerkesztője volt. A redakció és a nyomda világa azóta sem hagyott nyugodni, s mikor ismét alkalmam lett kifutónak szegődni, habozás nélkül megtettem. így lettem 1995- ben a Látó című szépirodalmi folyóirat munkatársa. Nem szerkesztő, csupán alapítványi titkár és viceadminisztrátor, előkönyvelő és segédtördelő, alkalmi korrektor és pincér. Mire én a Látóhoz kerültem, addigra a nyomdatechnika is váltott, ólomról ofszetre, kézi szedésről számítógépes szövegszerkesztésre, de semmit sem változott a könyv és a nyomtatott betű iránti tiszteletem. A sors úgy hozta, hogy sajtóbibliográfiával kezdtem foglalkozni, s két és fél év alatt megírtam az erdélyi sajtó ötven esztendejének bibliográfiáját (Erdélyi hírlapok és folyóiratok 1940- 1989. Bp., 1996.), majd néhány évvel később a folytatást is (A romániai magyar sajtó 1989 után. Bp.-Kvár, 2001.). A köbméterszámra átlapozott újságok ólompora kiváltotta belőlem az íráskényszert, s a Népújságtól a Médiáig, a Cementlapok című nosztalgia-magazintól az idő előtt kimúlt Kelet-Nyugatig több szerkesztő is közölhetőnek ítélte szúrós pamfletjeimet, szabálytalan jegyzeteimet. Négy kötet publicisztikára telt az így összehordott anyagból. A következő könyvek születtek e kalandból (az első a marosvásárhelyi Mentornál jelent meg, az utóbbiak a csíkszeredai Pro Print Kiadónál): Mörfi. Följegyzések a 20. század végéről (1996), Mörfi újabb szövegei (1998), Mörfi a köbön (1999)és Viselt(es) dolgaink (2000).