Bővebb ismertető
Ez a beszéd a történeti gyásznapon, 1944 március 19-én, a németek bejöttének délutánján hangzott el. A Heller-család, az én családom és Heller professzor néhány elszánt híve hallgatta csak végig. Akkor már mindannyian láttuk lelki szemeinkkel, hogy a három koszorú helyett egy negyedik, tüzes koszorú száll alá - miként Sámuel b. Jicchák koporsójára* -, amely felégeti mindazt, ami eddigi életünket jelentette. A vissza nem hozható multnak emlékére és Heller Bernát barátainak kérésére teszem közzé ezt a sírkőavató beszédet.