A halandó bosszúja / Turczi István [antikvár]

Nem egyszerű terepgyakorlat becserkészni a költőt, aki a kortárs magyar irodalom hiperaktív allround sportembere: műfaji sokpróbázó, vers- és prózakötetek, színművek, fotóművészeket is társalkotóul felkérő albumok, szemhatár-tágító nagyszabású műfordítások létrehozója több nyelvből; fáradhatatlan irodalomszervező, az irodalom 20-21. század fordulóján működő nemzetközi agoráival termékeny kapcsolatot tartó kulturális diplomata; a Parnasszus című lírai folyóirat és kiadó alapító főszerkesztője, aki szinte minden irányzat advocatus diabolijaként csak a kvalitással méri a közlésre elfogadott textusokat, esztétikai irányzatosságukkal és írójuk orientációjával nem. Turczi István eddigi alkotó évtizedeiben minden együtt állt, hogy előbb a neoavantgárd, majd vele szinte egy időben a posztmodern, s pillanatok múltán az újérzékenység lírai mezőire rászabaduljon. Tehetségének okos és kontrollált tempóssága ettől ugyanúgy megóvta, mint a Nyugat poétikai tradíciójának kissé megkuszált követésétől. Sokszínű modern költészetet hozott létre, a hagyomány ismeretének önmérsékletével. Ha a szó valódi értelmében mai, ható és hatásos, távlatot teremtő lírai teljesítmények felé fordítjuk arcunkat, a Turczi-égalját sem téveszthetjük szem elől. Tarján Tamás