44 év után [antikvár]

Ungvári Tamás könyvtárából.
Méray Tibor 1956 novemberében - 32 éves korában - menekült el Magyarországról feleségével, Rózsával, és karon ülő kislányával, Magdival. A Nagy Imre-csoport Romániába történő elhurcolása után 72 órával, a magyar-jugoszláv zöld határon átszökve hagyták el hazájukat. Hogy senki se mondhassa: íme, a Nagy Imre köréhez tartozók az imperialistákhoz menekültek. A jugoszlávok nemigen tudták, mihez kezdjenek velük. Végül Franciaország fogadta be őket. Párizsi sorsuk nem volt könnyű; a nyelvet nem beszélték, semmilyen fix jövedelemmel nem rendelkeztek. Méray Tibor végig magyarul írt, könyveit mások fordították franciára, angolra, németre, olaszra, spanyolra, de még keleti nyelvekre is. Ám munkáira a nyugati közvélemény rendkívül kíváncsi volt. Így sikerkönyvei - köztük a Búcsúlevél, a Tisztító vihar, a Nagy Imre élete és halála, a Budapest 1956, az orosz-kínai viszonyt évszázadokra visszamenően bemutató-boncolgató-értelmező, A Moszkva-Peking szakítás stb. - biztosították a megélhetést. Méray Tibor 1962 óta a Párizsban megjelent Irodalmi Újság szerkesztője, 1971-től főszerkesztője. A Mentor kiadónál A párizsi vártán címmel két kötetben, 2000-ben kiadott mintegy 800 oldalnyi publicisztikája tanúsítja: a neves író és újságíró az évek során tapodtat sem engedett a forradalom igazából.