139 perc [antikvár]

Tulajdonosi bejegyzéssel. Gerince enyhén megtört.
Ez a kötet az utóbbi négy évben, döntőan a Demokrata 1 perc rovatában megjelent glosszáim többségének a gyűjteménye. A műfaj korlátai mindenféle hosszabb elemzést kizárnak, de az időbeliség és a témaválasztás mozaikjai pontos, nem pontos, jellemző, nem jellemző, erről lehet vitatkozni, de talán érdekes összképet adnak a Horn-korszakról. Megjelenési dátumok nincsenek, bár a sorrend az eredeti: nem az idő egyes, kitüntetett pontjai számítanak, hanem az iránya. Stephen Hawking úgy vélte, hogy mivel az idő az univerzum egyik tulajdonsága, a jelenlegi időirány csak a táguló világegyetemre érvényes, a majdani zsugorodó világegyetem emberei - ha lennének ilyenek - számára az időirány is megváltozna: ők a jövőjükre emlékeznének, aminek persze nem sok hasznát vennék, mivel már a születésük előtt meghalnának. Akár téved Hawking, akár nem, az idő még sokáig előrehalad majd. De hogy a múlt örökre múlt maradjon, és - legalábbis az általunk ismert világegyetemben - ne válhasson még egyszer jövővé, abban mindegyikőnknek személyes felelőssége van.