Zsolnay kerámia [antikvár]

A Zsolnay kerámia díszítőmotívumainak gazdagságát, a formák finomságát, a művesség magas színvonalát tanulmányozva elcsodálkozhatunk az emberi törekvés, szorgalom és empirikus tudás e nagyszerű eredményei felett. Különösen, ha tudjuk, hogy alig két-három évtized alatt jutott el a kis családi manufaktúra a nagy európai porcelán- és fajanszgyárak színvonalára. A kezdetek 1851-ig vezetnek vissza, amikor Zsolnay Miklós pécsi kereskedő telket vásárolt a "budai külvárosban", azzal a szándékkal, hogy az ottlevő fazekasműhely és téglaégető kemence helyén kőedénygyárat létesítsen. Egyidejűleg Ignác fiát egy esztendőre Lukafára küldte tanulni a Spitzer-féle kőedény üzembe, majd megvásárolta annak teljes felszerelését. 1853-ban kelt iratokból tudjuk, hogy a kőedény gyártáshoz emelt épület elkészült. 1854-ben Zsolnay Miklós átíratta a kis üzemet fia, Ignác nevére. Ez időben az egyszerű használati edények, vízvezeték-agyagcsövek, téglák mellett már épületdíszek, kerti díszvázák is készültek. Anyagi bázis hiányában azonban a vállalkozás fejlődni nem tudott. 1863-ban Zsolnay Ignáccal társult testvéröccse, az ambiciózus kereskedő, Zsolnay Vilmos, aki egy év után átvette bátyjától a kis kőedénygyárat.