Villamosság 1991. szeptember - Különszám [antikvár]

ERŐSÁRAMÚ IPARUNK A 90 ES ÉVEKBEN Bárki KálmánA magyar társadalom feszültségekkel teli időszakban, átalakuló politikai, gazdasági intézményrendszer körülményei között, világméretű technikai fejlődés árnyékában keresi a kivezető utat a válságos helyzetből. Az elmúlt évtizedekben a világban mélyreható gazdasági, társadalmi, politikai, tudományos-technológiai változások zajlottak le, melyekhez nem tudtunk alkalmazkodni. Előrehaladásunk megtorpant, a nemzetközi fejlődés centrumából kifelé szorulunk. Gyorsan változó és egyre keményedő, sok esetben kiszámíthatatlan gazdasági környezetben kell a magyar gazdaságot stabilizálni és megújítani, növekvő társadalmi feszültségek között, erőforráshiányos, erősen eladósodott helyzetben a működését fenntartani. A kormány a programjában olyan iparpolitikát fogalmaz meg, amely célul tűzte ki a hazai adottságokkal összhangban lévő, nemzetközileg versenyképes, korszerű ipar megteremtését, a piaci gazdaságnak megfelelő ipari szerkezet és szervezeti rendszer kialakítását.Az ipari szerkezet és rendszerváltást, az ehhez szorosan illeszkedő energiapolitikát feszültségekkel terhes, az infláció nyomása alatt álló, a hosszú stagnálásban legyengült gazdasággal, a terheket elviselhetetlennek érző társadalonmial kell megvalósítani. Az ipari termelés a stagnálásból látványos zuhanásra váltott át. 1991. év első öt hónapjában az inflációt kiszűrve az ipari termelés az előző évhez viszonyítva további 17%-kal, a tavalyinál nagyobb mértékben csökkent. A feldolgozó iparban a gépipar a listavezető a 30%-os termelés csökkenéssel. Az ipar értékesítése jelentősen elmaradt a termelés mögött, ami erőteljes készletfelhalmozódásra, piacvesztésre is utal. A statisztikai adatok nem reménytkeltőek. A mélyülő válság körvonalai egyre markánsabban rajzolódnak ki. A számadatokból a pozitív és negatív tendenciák egyaránt kiolvashatók, az ipari termelés további csökkenése azonban egyértelműen jelzi, hogy a recesszió nemcsak tartós, hanem gyorsuló tendenciát is előrevetít. Ehhez társul még az agrárágazat túltermelési és egyéb válsága. Az ipar és a mezőgazdaság válságának együttes hatása növekvő inflációban, munkanélküliségben, hatékonyságromlásában és vészesen csökkenő GDP-ben ölt testet. Az áru és pénzfolyamatok zavarai felerősödnek, a makrogazdaság és a reálszféra folyamatai nem egyirányban mozognak, a közöttük feszülő ellentmondások az ütközés veszélyeit is felidézhetik.A magyar gazdaságban zajló folyamatok nem elszigetelt jelenségek. Közismert, hogy a világgazdaság és világkereskedelem növekedési üteme mérséklődött, egyes területeken recesszió is jelentkezik. A közép-kelet-európai országok és a Szovjetunió gazdasági nehézségei, a fizetőképesség megrendülése a magyar gazdaság értékesítési gondjainak mélyülését segítette elő. Sok vállalat került kritikus helyzetbe, a kelet-európai piac összeomlásának ellensúlyozására annyira várt piacváltás vontatott, nem hozott átütő sikert. A vállalatok közül a piacváltásra képesek a szükséges lépéseket megtették. Az un. szocialista piacra dolgozók nagy részeazonban nem volt képes a váltásra, így a működésük ellehetetlenülése egyre nyilvánvalóbb. A kritikus helyzetbe került vállalatok gazdasági összeomlása reális veszély, a továbbgyűrűző hatás a gazdaság széles területeit igen kedvezőtlenül érintheti, a kormány gazdasági programjának végrehajtását nehezítheti meg. Az ipari szerkezet és szervezeti rendszer váltását a versenygazdaság kereteinek, intézményeinek kialakítását válságjelenségek kísérik. Ennek okai iDelső és külső tényezők együttes hatásával egyaránt magyarázhatók. A gazdasági korszerűsítés, a program sikere azonban azon múlik, hogy a válságot kísérő jelenségeket mennyire lehet kézben tartani és a reálszférában a mennyiségi és minőségi változások eredőjeként a gazdasági növekedés anyagi és szellemi erőforrásait megteremtem. A magyar gazdaság állapotáról, a különféle programok megvalósíthatóságáról szakmai körökben sokat vitáznak. A közreadott jelentések a helyzetismertetésben közel azonosak, 1991-ben is a GDP 6-7%-os csökkenését és az ipari termelés további zsugorodását valószínűsíthetik. Az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium koncepciójában 1991 és 1992. években az energetikában, az alapanyag- és feldolgozóiparban, az építőiparban erős recesszióval számol, fellendülés kezdődhet 1992-ben. A jelenlegi körülmények inkább az IPM előrejelzését, támasztják alá. A bruttó termelési érték és a foglalkoztatottak számának alakulásáról az 1. táblázat tájékoztat.Bruttó term. é. MdFlA foglalkoztatottak sz. E. IBÁgazat1990.1991.1992.1993.19941990.1991.1992.19931994.Energia szektor158,8147138130123121,290878280Alapany. gyártás133,6123110105105119,080736565Feldolg. ipar748,0690680700732776,4600590583555Összesen:1040,49609289359601016,0770750730700Építőipar123,4107102102104220,0198184182182I. táblázatAz ipari koncepció szerint az ágazatok kilátásai igen különbözőek. A válságos, illetve a piacaikat vesztett ágazatok vállalatainak leépülése elkerülhetetlen. A gazdaság korszerűsítése termékszerkezet és piacváltás rögös útján valósítható meg. A vállalatok egy része még képes lehet a túlélésre, kisebb része alkalmassá tehető a dinamikus fejlődésre. Az ipari szerkezet átalakulását a mlajdonosi szerkezetváltás, a külföldi és belföldi működő töke hatékony bevonása, a vállalkozásbarát környezet kialakítása, az innováció és a műszaki fejlesztés segítheti elő.Az ipari szerkezet átalakítása szükségszerűen hat az erősáramú iparra. A villamosenergia ipar, a villamosgép és készülék ipar szorosan kötődik a többi iparághoz. A villamosenergia a gazdaság valamennyi termelő ágazatában a termeléshez szükséges alapvető szolgáltatás, a háztartási szektorban pedig a legfontosabb energia. A villamosenergia ipar néhány ágazat, Uletve alágazat termékének legfőbb fogyasztója, igényeivel meghatározóan befolyásolja ezek fejlődését. A villa-