Versek. Műfordítások [antikvár]

Petar Alipiev Négy évtizede találkoztam először vele. Elnéztem széles vállú, tagbaszakadt termetét, nehézkes medvejárását, és hihetetlennek tartottam, hogy ez a keménykötésű fiatal-= ember a metafizikai megrendültség költője. Kirobbanó, falakat megrázó kacagását hallgatva azonban rádöbbentem, hogy csak a kiismerhetetlen, rejtelmes, mély vizek vetnek ekkora hullámokat. 1930-ban született. Első verseit gimnazista korában pubUkálta. Az érett költő pályája 1954-ben, a Júliusi eső című természetfilozófiai verse közlésével kezdődött. Színre lépését nem sokáig kísérte siker. A társadalmi hasznosság esztétikáját valló kritika Egy madár halála című megrendítő verse ürügyén kiátkozta s majdhogynem ki is szorította az irodalmi köztudatból. Mi volt a bűne? A mindennapi életet, a konkrét társadalmi kérdéseket, sőt még saját bibhográfiáját sem tekinti költői témának. Viszonylag keveset ír: évente egykét verssel gazdagítja változatlanul Líra címmel megjelenő köteteit. Témaköre is aránylag szűk. Lírájának egyetlen húrja kezdettől tiszta létélményekre van hangolva. A személy rejtélyét a mindenség rejtélyével szerves egységben látja. Minden dolgot, élőt és élettelent, még tücsökcsiripelést, sőt a fényt és a ragyogást is az enyészet és az örökkévalóság perspektívájába helyez. Az ember a múlandóság fia, kérészélete azonban része a természet örök körforgásának.