Veritas Évkönyv 2016 [antikvár]

AZ OLVASOHOZ Tisztelt Olvasóink! Immáron harmadik alkalommal kezdhetem így a VERITAS Történetkutató Intézet Évkönyvéhez írott gondolataim előtt a megszólítást, mert 2014. január 2. óta működő Intézetünknek ez a harmadik Évkönyve. Amikor munkatársaimmal azon gondolkodtunk, hogy érdemes-e élni azzal a régi hagyománnyal, amely egykoron minden magára valamit is adó kutatóintézetnek, oktatási intézménynek a legtermészetesebb volt - azaz számot adni az előző esztendő történéseiről mindnyájan úgy véltük, hogy igen. Egy tudományos kutatóintézet - mint a VERITAS Történetkutató Intézet is - tevékenységét a munkatársak önálló publikációi, konferenciaszereplései, médiában történő megszólalásai mellett reprezentatív módon mutathatja be az évkönyv is. Hogy milyen minőségű és mennyire eredményes munkát végeztünk, annak az eldöntése az Ön joga, Tisztelt Olvasó. Hiszen Ön kíséri figyelemmel a tudományos - egyben tudományos ismeretterjesztő - tevékenységünket, amelyet nem titkoltan azzal a szándékkal folytatunk, hogy az elmúlt közel másfél évszázad történetének bemutatása során ilyen vagy olyan okok miatt kicsit „félreírt történelmet" hitelesen mutassuk be. Utóbbi - többször is hangoztatott - álláspontunk nem mindig és nem mindenki által elfogadott vagy támogatott álláspont. Vannak, akik úgy vélik - főleg, ha saját magukról van szó -, hogy amit már megírtak, csak hiteles lehet. Ha azonban magunkba nézünk - s ez vonatkozhat sokunkra, az idősebb és a középgeneráció tagjai közé tartozókra akkor bizony elgondolkozhatunk egy-egy korábbi mondatunkon, állításunkon, jelzőnkön. Lehetséges ugyan, hogy azt nem mi írtuk, hanem a szerkesztő illesztette a szövegbe, de a megjelent publikációban mégis szerepel, és a nevünket adtuk hozzá. Ha így volt, akkor ma is vállaljuk, de éljünk kellő kritikával, magunkkal és másokkal szemben is. Ne tegyünk úgy, mintha az 1940-es évek végétől az 1980-as évek végéig nem kellett volna bizonyos esetekben és helyzetekben „kompromisszumot" kötni. Napjainkban viszont nem kell, és nem is szabad olyan kompromisszumot kötni, amely a tudományosság kritériumait írná felül, és mások elvárásaihoz igazítaná a történész gondolatait. Mi - a Deák Ferenctől vett idézet mellett - az Eötvös József Collegium jelmondatát is - „Szabadon szolgál a szellem" -magunknak érezzük, és azt szem előtt tartva dolgozunk.