Török nyelvtan [antikvár]

Az oszmán-török nyelv az ural-altaji nyelvcsaládhoz tartozik, ragozó nyelv, a ragokat a hangrendilleszkedés törvényei szerint illeszti a szóhoz. Ama vándorlásokat, amelyek a középkor beállta óta megrengették a klasszikus ó-kor államait, a mongol hódítás nyomán nyugatra sodródott kankli-török törzs zárta le, amely törzs első uralkodójától Oszmántól (megh. 1326) nyerte mai nevét. Az oszmán hódítás révén elterjedt e nyelv Magyarország határáig egyrészt, másrészt kelet felé Indiáig értik. A török birodalom lakói közül körülbelül tízmillió vallja e nyelvet anyanyelvének. A magyarság szempontjából a török nyelv két oknál fogva fontos: 1. A nyelvrokonság, amely a magyar és török nyelveket egybefűzi, 2. a kölcsönös szimpátia folytán erősbödő gazdasági összeköttetéseink a török birodalomban, és a politikai egymásrautaltság, kötelességünkké teszi e rokonnyelv beható tanulmányozását. A törökök a mohamedán vallás felvételével teljesen a keleti mohamedán kultúra tanítványaivá váltak. Mint minden moszlim nép, az arab írásjeleket fogadta el hangjai jelölésére. Ez az arab írás nem alkalmas ugyan annyira török szók megrögzítésére, mint a latin betűk, mégis a hagyomány szentsége tiltja a változtatást.