Time Axis [antikvár]

Részlet a műből: "DIE KUNST REZSŐ MÓDER MÓDER REZSŐ MŰVÉSZETE REZSÓ MÓDER'S ART Die Kunst Rezsö Moders ist nicht für die gedacht, die gern fliegen müchten. Seine Arbeiten sind schwerfällig, ja sogar die aus Eisen sind ausgesprochen schwer, die Bewegungen seiner Performances sind langsam, der Blick des 7uschauers wird an den Boden gefesselt. Während seiner Konzerte hämmert er, als könnte er sich von den Geräuschen und Klängen des Einsewerkes nicht trenne, an dem Trommelfell des Zuhörers wird schwer gepocht. Seine geräuschgebenden Stahlinstallationen gehören in die Reihe jenes Ensambles, wo auch die Treppenmacher" von György Galäntai, die "Musikinstrumente" von Viktor Lois, oder der Gepardenkäfig, von Jänos Szirtes an dem man einst mit Eisenstangen in der Liget Galerie gespielt hat gehören. Die industrielle Musik der "Einstürzenden Neubauten" oder der Ton der elektrische Schleife während sie die Blechteile angreift von Imre Bukta, stehen ebenfalls der Klangwelt von Móder nahe. Als Analogie kann man noch die Feuerglocke, oder den Gong der Mittagspausen in den Betrieben erwähnen, alle sind aufgehängte Eisenstücke, die durch einen Hammerschlag ertönen. Móder Rezső művészete nem azoknak való, akik szárnyalni szeretnének. Munkái nehézkesek, sőt - a vasból valók - egyértelműen nehezek, performance-ei-nek mozdulatai lassúak, a földhöz szegzik a néző tekintetét. Koncertjein vasszobrokat kalapál - mintha nem tudna elszakadni a vasmű hangzásvilágától - döngöli a hallgatóság dobhártyáját. Megszólaltatható acélinstallációi abba az együttesbe tartoznak, amelybe Galántai György "lépéscsináló", Lois Viktor "hangszerei", Szirtes János gepárdketrece (amelyen egyszer vasdorongokkal "játszottak" a Liget Galériában). Az Einstürzende Neubeuten indusztriális zenéje vagy Bukta Imre horganyzott lemezt támadó elektromos köszörűjének hangja ugyancsak közel áll Móder hangzásvilágához. Analógiaként említhető még a félrevert harang kongatása és az üzemekben ebédidőt jelző "gong": a felfüggesztett vasdarab, kalapáccsal megszólaltatva. NEW ART WAR-ARMS, 1986-1988 sounding mobile steel construction, . music performance, Budapest, 1988 „UJ MŰVÉSZETI HADIFEGYVER" I. 1986-1988 Zenélő mobil acélszerkezet, 190 x 250 x 100 cm NEUE KUNST-KRIEGSWAFFEN 1986-1988 tönende Mobilstahlkonstruktion Modern Konzeption ist wirklich einfach: er versucht sich die Musik des kommenden Jahrhunderts vorzustellen, die selbstverständlich Industriemusik sein muss. Die Musik der Zukunft is auch kosmische Musik zugleich. Nach Moders Deutung: Bartök im Eisenwerk. Der "Mikrokosmos" von Bartök ist in dieser Deutung auch Moders Musik. Móder "koncepciója" rendkívül egyszerű: megpróbálja elképzelni a jövő század zenéjét, amelynek természetesen ipari zenének kell lennie. A jövő zenéje kozmikus zene is egyben. Móder értelmezésében: Bartók a vasgyárban. A Mikrokozmosz ilyen értelemben az ő zenéje is. Rezső Móder's art is not for those, who would like to fly. His works are heavy, performances are slow and fix the spectators' eyes on the ground. He hammers iron-sculptures on his performances - as he could not separate himseft from the sound of ironworks - beats the ear-drom of the audience. His soundable steel-installations belong to the collection contains "step-maker" György Galántai, "instruments" of Viktor Lois or "cheetah-cage" of János Szirtes (that was once sounded in Liget Gallery by cudgels of iron). Industrial music of the Einstürzende Neubauten or the zinc plate invader eletric grinder of Imre Bukta are very close to the individual sound of Móder. Tolled church-bell and factory "gong", the hanging piece of iron sounded by hammerbeats are to mention as an analogy. Music Performance, 1988 Museum King Stepherr Zenei performance 1988 István király Múzeum, Székesfehérvár Musikperformance, 1988 Museum König Stefan Conception of Móder is very simple: tries to imagine music of the next century, that is - naturally - industrial music. Music of Future is music of Cosmos equally. By Móder's interpreation: Bartók in the ironworks. Móder is not a philosophical artist. By the end of one of the performances (Temporal Things, Shaman Experiences, 1990) he walks up and down on an iron-plate - grinding the word "TIME" onto it before - and a-says: "There is only space, no time". Perhaps this reductional idea is the basis of his musical ars poetica, e.g. his music always exsist timelessly, concentrated in his sculptures, and we can always make it sound, whenever we wish."