kategória
szerző
cím
sorozat
kiadó
ISBN
évszám
ár
-
leírás
Előrendelhető
A mezők bármelyike illeszkedjen
A mezők mind illeszkedjen

Dante Alighieri - The Paradiso [antikvár]
 
. ¦; ,( ' 1 Introduction ; i Dante's claim for the Paradiso, the last cantica of his poem, is as daring as it is clear: "My coiirse is set for an uncharted sea." History has in fact granted him the unique place that he claimed with that navigational metaphor, both as pilgrim and as poet. Just as, within the fiction of the poem, the pilgrim's course is privileged beyond the aspiration of ordinary men, so in its final course the poem accomplishes what no other poet had ever dared. Throughout the Divine Comedy, the metaphor of the ship...
online ár: Webáruházunkban a termékek mellett feltüntetett fekete színű online ár csak internetes megrendelés esetén érvényes.
3840 Ft
Szállítás: 3-7 munkanap
Részletesen erről a termékről
Bővebb ismertető
. ¦; ,( ' 1 Introduction ; i Dante's claim for the Paradiso, the last cantica of his poem, is as daring as it is clear: "My coiirse is set for an uncharted sea." History has in fact granted him the unique place that he claimed with that navigational metaphor, both as pilgrim and as poet. Just as, within the fiction of the poem, the pilgrim's course is privileged beyond the aspiration of ordinary men, so in its final course the poem accomplishes what no other poet had ever dared. Throughout the Divine Comedy, the metaphor of the ship serves to describe both the pilgrim's journey and the progress of the poem: on both counts, Dante can refer to himself as a new Jason, who returns widi the Golden Fleece that is at once the vision of God and the poem that we read. For the twentieth-centmy reader, the fiction of the story requires a great effort of the imagination—few of us stiU believe in a paradise in any form, much less in the possibility of reaching it in this life. The claim of the pilgrim to have reached the absolute seems to us even more fantastic than the fiction of the Inferno, where at least the characters, if not the landscape, are quite familiar. For this reason, the Paradiso is often thought of as the most "medieval" part of the poem. This reputation should not, however, obscure for us the sense in which, as poetry, it remains daring and even contemporary. By attempting to represent poetically that which is by definition beyond representation, this cantica achieves what had scarcely seemed possible before (even for the poet of the Inferno and the Purgatorio) and has remained the ultimate aspiration of poets ever since. The quest of Romantic poets and their successors for "pure poetry" has for its prototype the Paradiso. \ . i The poetry of the Paradiso represents a radical de- ; ' i, ,! i parture from that of the Purgatorio, as the latter repre- i j. j'' 1 I I ' ' 11 I ' ¦

Termékadatok

Cím: The Paradiso [antikvár]
Szerző: Dante Alighieri
Kiadó: The New American Library
Kötés: Ragasztott papírkötés
Méret: 100 mm x 170 mm
A szerzőről
Dante Alighieri művei
Dante Alighieri, eredetileg Durante Alighieri, gyakran csak Dante (Firenze, 1265. május második fele – Ravenna, 1321. szeptember 14.)

Itáliai költő, filozófus, az olasz és a világirodalom nagy klasszikusa. Főművét, az Isteni színjátékot Babits Mihály a „világirodalom legnagyobb költeményének”, Jorge Luis Borges a „valaha írt legnagyobb irodalmi műnek” nevezte. Műveiből életbölcsességek, axiómák bonthatók ki.>br>
Dante társadalmi hatása már életében is széles körű volt, köszönhető volt ez annak, hogy eltért a humanizmus nyelvétől, a latintól, s inkább a hétköznapi ember nyelvén, anyanyelvén, olaszul írta műveit, amelyek nemcsak nyelvezetileg álltak közel a hétköznapi emberekhez, de a nép gondolkodásmódját is tükrözik. Életműve rendkívüli mértékben komplex: összegzi kora tudományának, teológiájának, poétikájának, kultúrájának, hiedelmeinek és társadalmának szinte minden aspektusát.

Dante 1265. május második felében született Firenzében. Mivel szülei jómódúak voltak, így a kor szokásainak megfelelően egyaránt részesítették a gyermeküket a trivium (latin nyelvtan, logika, retorika) és quadrivium (aritmetika, geometria, asztronómia, zene) oktatásában. Főként Vergilius, Horatius, Ovidius és Statius műveit olvasta, de más költőket, írókat is szívesen tanulmányozott. Tanult Bolognában is, ahol nem a kora divatos jogi iskoláit látogatta, hanem a retorikai ismereteket nyújtó iskolákat részesítette előnyben. Itt ismerkedett meg és kötött szoros barátságot Guido Cavalcantival. Természettudományos ismereteit a Paradicsomban is emlegetett, Hippokratész-követő Taddeo di Alderatto bővítette. Ezen ismereteit használta fel Dante a Színjáték című művében, amikor némely testi jelenségeket lelki folyamatokkal párosított össze: szinte orvosi leírását adja az indulatoknak, betegségeknek, szenvedéseknek.

Dante kilencéves korában, 1274 tavaszünnepén ismerte meg a nyolcéves, bíborszínű ruhát és virágkoszorút viselő Beatricét. Hozzá fűzött szerelme azonban nem teljesült be, a lányt apja egy Simone de Bardi nevű férfihoz adta feleségül. Dante szerelmi bánatát végképp az növelte meg, hogy Beatrice huszonnégy éves korában, 1290. június 8-án meghalt. Boccaccio elmondása szerint Dante hónapokig vigasztalhatatlan volt. Dante 1291 és 1294 között harmincegy költeményt írt Beatricéhez. Ezek az édes új stílus (dolce stil nuovo) elnevezésű irodalmi irányzat legkiemelkedőbb termékei közé tartoznak. Beatrice iránt érzett szerelmének mértéke főként az Isteni színjáték című műben jut kifejezésre: a szerelmespár a Purgatórium csúcsán, Ádám és Éva egykori lakhelyén, az Édenkertben találkozik újra.

Beatrice halálát követően Dante szülei akaratának engedelmeskedvén megnősült. Felesége Manetto Donati lánya, Gemma Donati lett. A házasságot a szülők már 1277-ben elhatározták, az esküvő 1293 körül volt. Gemma több gyereket is szült, hogy pontosan hányat, azt nem tudni, csupán annyit, hogy biztosan volt két fiú, Jacopo, aki pap, és Pietro, aki vagyonos bíró lett. Utóbbi leszármazottai Seregni-Alighieri néven ma is élnek a Verona melletti Gargagnagóban.

Dante rövid ideig Firenze egyik priorja volt, a mérsékelt, de pápaellenes, Firenze önállóságáért küzdő polgári guelfpárt képviselőjeként. A guelf párt azonban hamarosan kettészakadt, a radikális irányzat segítséget kért és kapott a pápától. Firenze ezt követően a pápai állam befolyása alatt állók kezébe került. A császárpárti ghibellinek mellé álló Dantét száműzték (1302), és távollétében máglyahalálra ítélték. Száműzetéséből egyszer még visszatért szülővárosába, amikor 1310-ben III. Henrik német-római császár megpróbálta elfoglalni Észak-Itáliát, de a hadjárat kudarcba fulladt. Danténak ismét menekülnie kellett. Ettől kezdve haláláig bujdosott, száműzetésben élt, Ravennában halt meg (1321. szeptember 14.én), maláriában. Halála után már városa is megbocsátott neki, műveit megőrizték, tanították
Bolti készlet  
Vélemény:
Minden jog fenntartva © 1999-2019 Líra Könyv Zrt.
A weblapon található információk közzétételéhez, másolásához a működtetők írásbeli beleegyezése szükséges.
Powered by ERBA 96. Minden jog fenntartva.
mobil nézet