Természetes Nyelvtanulás [antikvár]

Err r oszo A minap azt álmodtam, hogy egy csoport embernek kellett előadást tartanom a futásról. Már a színház kulisszái mögül hallottam a teremben lévő zsivajt - úgy hangzott, mintha színültig tele lenne a nézőtér. Kisandítottam a függöny mögül, és leesett az állam. Odakint száz és száz kerekes szék sorakozott. Az emberek vidáman fészkelődtek az ülésben, egymáshoz csapkodták a térdüket, volt, aki szórakozottan a lábával gördítette tovább a székét, mint valami rollert. A színpadra lépve nagy ováció fogadott. - Éljen! - kiáltották. - Most végre megtudjuk, hogyan jussunk el könnyebben a célunkhoz! - Hát először Is ki kellene szállni a kerekes székből - kezdtem volna a mondókámat, de azonnal lehurrogtak. - Hogyisne! Hogy orra essünk, és összetörjük magunkat a padlón? Azért jöttünk, hogy elmondja, miként guruljunk gyorsabban a tolókocsival! - De hiszen önök láthatólag teljesen egészségesek - vetettem ellen halkan. - Még mit nem! - kiabáltak. - Igenis mozgássérültek vagyunk. - Hetven éve járok evvel a kocsival! - harsogta egy éltes dáma. - Hozzánk nőtt! - hallatszott a baloldalról. - Visz-sza-fej-lő-dött-a-lá-bam! - bömbölte egy erőteljes fiatalember, a talpával verve a taktust a földön. - És ez így megfelel önöknek? - kérdeztem. -Jaj - sopánkodtak. - Dehogy. Ha tudná, mennyire nehéz így közlekedni! Milyen rémes felszállni a villamosra! - Hát akkor megmutatom, hogyan lehet kiszállni. Beletelik egy kis időbe, amíg regenerálódnak az izmaik, de mindennap néhány lépéssel többet fognak tudni megtenni, hamarosan járnak majd, és elkezdhetjük a futóedzéseket - javasoltam. Eltorzult az arcuk. - Akkor hiába fektettünk be annyi évet a tolókocsi irányításába? fi' - fintorogtak. - És különben sem hisszük. Csak azért, mert mozog a lábunk, miért tudnánk járni?