Szuez [antikvár]

Részlet a könyvbőlVéres kezdet Nagyra nőtten és fenyegetőn ragyog a hold a pálmák legyezőszerű koronája fölött. Idegen, fehér fénye elömlik Egyiptom földjén, a Nílus deltáján, a súlyos piramisokon, Kairó és Alexandria városán; a Vörös-tengert a Földközitől elválasztó keskeny szuezi földszoros és a sivatag végtelen homoktengere, városainak elszórt szigetecskéivel döbbenetes, derengő fénybe merül. Az alkirály benhai palotájára is könyörtelen, fakó világot áraszt a hold. A legyezőpálmák koronája mozdulatlanul nyúlik föl a hűvös éjtszakai égbe, még csak kóbor macska sem oson a ligetek kihalt útjain, a denevérek is abbahagyták cikázó röptüket. Csak a szökőkút csobog tovább fáradhatatlanul a hosszú oszlopcsarnok előtt a belső udvarban - egyedüli élőlény. A halál maga áll őrt Abbasz pasa palotája előtt? A halál, amelyet ez a komor zsarnok napról-napra rászabadít félelmes, kikerülhetetlen poroszlóként barátra és szolgára, belföldire és idegenre, szegényre és gazdagra - mindenkire, aki kellemetlen vagy csak gyanús neki.