Szatírák [antikvár]

Satura quidem tota nostra est: Quintilianusnak ez a megállapítása - így, kiragadva - minden irodalomtörténeti összefoglalásban szerepel. Ritkábban szokták vizsgálni a kérdéses hely összefüggését, a görög és a római irodalom első összehasonlító áttekintésének tendenciáját. Quintilianus bizonyos mértékben ugyanannak a Falvius-kori görögellenességnek a szószólója, mint amelyet Martialis, majd Tacitus és Iuvenalis is képvisel, és amelynek reakciója a philellén Hadrianus alatt következik be. Elismeri Homéros tehetségének "égi" eredetét, halhatatlanságát de a legközelebbi helyet - görögök és rómaiak közül - Vergiliusnak tartja fent; elegia quoque Graecos provocamus; Varus "Thyestes"-e akármelyik görög darabbal kiállja a versenyt; a történetírás sem marad el a görögök mögött; ami pedig az ékesszólást illeti, Cicero nemcsak méltó ellenfele Démosthenésnek, hanem szellemességben és az érzelmek felkeltésében felül is múlja, és az utókor tudatában"Cicero" szinte nem is személynév, hanem egyértelmű az ékesszólással.