Szabó Gyula (Losonc) kiállítása [antikvár]

A borító kissé kopottas.
Korunk csehszlovákiai képzőművészetének egyik legmarkánsabb alakjával ismerkedhetnek meg ezen a kiállításon a Magyar Nemzeti Galéria látogatói. Egyénivé mindenek előtt szemléletmódja, háborgó lelke teszi Szabó Gyula művészetét. Az a fajta kritikus, vésztjelző felfogás, mely a világ változásával járó konfliktusokra is felhívja a műbarátok figyelmét. Könnyű lenne ezt a művészi magatartást a pesszimizmussal eljegyezni, hiszen a könnyelműen nyilatkozgatók, a címkék szerint gondolkodók az élet bonyolultabb dolgait hajlandók mindenestül negatívan értékelni. A valóság nem olyan egyszerű, hogy jelenségei egyetlen szóval, kész formulával meghatározhatók lennének. A vidáman mosolygó embernek is megrezzenhet a szempillája, ha átsuhan agyán a szeretteiért feltámadó aggódás; a gyanútlan bizakodásra is árnyék borulhat, ha ki-ki szembenéz az elmúlás jeleivel; az alkotó munka nem csak örömet okoz, de gonddal is jár. Miként fordítva a télre is tavasz következik, a pusztuláson az életösztön győzedelmeskedik, a korosodók végnapjait se engedi elcsendesedni a gyerekzsivaj.