Stádium 1989. december [antikvár]

í. ma^^ar Löitéázet éá é^ur^pa PETŐCZ ANDRÁS KÖLTÉSZET ÉS EURÓPAISÁG /• Az egyéniség erejében, egyedülállóságában, megismételhetetlenségében hiszek. Ez az európai hagyomány bennem. Az individuumot Európa találta fel. Az individuális gondolkodást. Amerika, Ázsia, Afrika más-más előjellel, de a tömeget preferálja. Ezt a szót használom, mert - érezhető idegensége ellenére - jobban kifejezi mondandómat, mint magyar megfelelői. Hadd legyen szabad bizonyos fokig egyszerűsítenem: Afrika a primitív tömeg, Ázsia a kollektivista tömeg, Amerika a modem tömeg. Hogy Afrika mennyiben a primitív és valamiképpen érintetlen tömeg kifejezője, azt mindannyian érezzük, hogy Ázsia mennyiben a kollektivista és ideologikus tömeg kifejezője, azt a saját bőrűnkön is megtapasztaltuk, mert a hatása és a szerkezetejelen volt életűnkben. Hogy Amerika a modern tömeg kifejezője, tökéletes megvalósítója, azt szintén mindennapjainkban észlelhetjük, és ennek belátása nehezebb harc az előzőeknél. Mert a kollektivista ázsiai tömeg szintén modern, legalábbis néhány külsőségben, de nem naprakész, és fejlődésképtelen. Mindenki, aki tiszta fejjel gondolkodik, belátja ezt, és öntudatlanul is szembefordul az ázsiai tömegeszménnyel. Az amerikai modern tömeggel azonban más a helyzet: nem csupán az időszerűség látszatát kelti, de diktálja is a divatot, előttünk jár az időben, és Igy óhatatlanul orientálja tevékenységünket. Nehezebb harc ez az előzőek- « nél, mert az amerikai tömegeszménynek ellenállni szinte lehetetlen. Az ember nem ^ szeret magára maradni. Kilógni a sorból. Az amerikai tömegeszménynek való ellenállás esetén óhatatlan az elhagyatottság érzése vesz erőt rajtunk. A többséggel együtt lélegezni, egy közös gondolkodásba beletartozni: ez az, ami a modem - és valamiképpen ! progresszív - amerikai tömegeszményt oly vonzóvá teszi. Hozzátenném mindehhez: különös csapdája ennek az eltömegesedésnek, hogy a legkispolgáribb, legkommer-szebb ideákat elit kultúraként képes eladni, a „művészetgyártók" a tömegen keresztül mindig az egyént célozzák meg, személy szerint hozzám szólnak, és ezzel felkeltik bennem a kiválasztottság érzését. Kiemelt tömegemberré léptetnek elő, egyenként, mindannyiunkat. Le a kalappal a reklám és a „művészet" kiváló képességű profi menedzserei előtt. Miközben Európa a különböző kihívásoknak nagy nehézségek árán is csak alig-alig tud ellenállni, és láthatóan megkezdte lassú felolvadását a primitívebb és elementárisabb tömegeszményekben, hagyományait tekintve idegenkedik a kollektivizmustól, az eltömegesedéstől. Keresztény és zsidó örökség ez, az individuum kiemelt szerepének hangsúlyozása, a személyes megváltás, az egyén felelőssége, megváltói küldetése elsődlegességének biblikus hirdetése. Mi magunk, külön-külön éljük meg életünket, cselekedeteink is e szerint ítéltetnek. Nem lehet elvegyülni, nem lehet az arctalan tömeg puha akolmelegében meghúzódni, mert el kell számolnod önmagaddal, önmagad és istened előtt. Ezt hangsúlyozza az európai hagyomány. Kiemel a tömegből, és rád kérdez. Ez elől nem menekülhetsz. Mint Hamvas Béla írja, a tömegben „az ember tudata, bármilyen kidolgozott legyen egyénileg, lefokozódik. A tömegben az egyéni tudat megsemmisül". Ez az, ami elfogadhatatlan számomra. A lesüllyedés. A lefokozódás. ,Abban az időben élünk, írja Hamvas, amikor az egyén tudatos tevékenységének helyébe a tömeg tudattalan tevékenysége lép." Az európai hagyomány számára ez a tudattalanság, ez a kaotikusság elfogadhatatlan. Európa még látott nagy egyéniségeket, művészeket, tudósokat és főleg uralkodókat, akik tudták, mit jelent az: elutasítani az arctalan tömeget, és kiemelkedni. Európa értékkategóriái között a kiemelkedés, a pozitív ön felmutatás elsődleges.