Spanyol nyelvkönyv [antikvár]

A mai Spanyolország területét, a Pireneusi (vagy ahogy régebben nevezték: Ibériai) félszigetet eredetileg az Észak-Afrikából odatelepedett ibérek lakták. Később kelták keveredtek közéjük ("keltibérek"). Az ásványi és egyéb kincsekben gazdag félszigetre az idők folyamán föníciaiak, görögök és karthágóiak is költöztek. Az időszámításunk előtti harmadik században római gyarmatosítók jelentek meg a félszigeten. Velük elkezdődik a latin nyelv elterjedése az őslakosság közt. A spanyol nyelv a nép által beszélt latin nyelv változata, és ennélfogva a többi "román" nyelv: a portugál, francia, provenszál, szárd, olasz, ladin, román nyelv közeli rokona. A spanyol nyelv hangtani és kiejtésbeli sajátosságai a keltibérek nyelvére vezethetők vissza. A spanyol nyelv szókincsének tíz százalékát arab elemek alkotják, ami a hosszú mór uralom (711-1492) következménye. A germán, francia és olasz befolyás már nem olyan jelentős. Amerika meghódítása indián szavak meghonosodását eredményezte (pl. tomate paradicsom, chocolate csokoládé).