Sonatina e adagio per 2 chitarre [antikvár]

A Sonatina (c-moll) és Adagio (Esz-dúr) című darabokat (WoO 43) Beethoven eredetileg mandolinra és csembalóra komponálta. A különleges hangszerösszeállítás, a mandolin és a csembaló viszonylag ritkább előfordulása, valamint a megszólaltatók hiánya okozza, hogy ezek a kis remekművek jóformán alig hallhatók. Ezért vált szükségessé átirat elkészítése, amelynél elsődleges szempontunk volt, hogy hangzásban minél közelebb maradjunk az eredeti koncepcióhoz.A mai gyakorlatban élő pengetős hangszerek közül a gitár látszott a legmegfelelőbbnek, amely a szóló játékra és az akkordikus kíséretre egyaránt alkalmas, és így mind a mandolin, mind a csembaló szerepét át tudja venni. A két különböző hangszer helyett két azonos hangszert állítottunk egymás mellé abból a meggondolásból, hogy a mandolin és a csembaló hangzásban igen közel állnak egymáshoz.A gitár hangolása és hangterjedelme szükségessé tette a darabok nagy terccel feljebb (hangzásban kis szextettel lejjebb) történő transzponálását, így az eredeti c-moll és Esz-dúr hangnem helyébe e-moll, ill. G-dúr lépett.