Siófok [antikvár]

Részlet: Úgy hiszem, mindig ősszel kéne megnézni a Balatont. Akkor, amikor már nem takarja a lángossütők füstje, a fürdőzők zsivaja s az izgalom, ami a felhevült testekből árad. Amikor hosszabbak az árnyékok és rövidebbek a nappalok, s az okos vendéglős a kerthelyiségből kezdi behordani a székeket. a tó nagyot nyújtózik ilyenkor, mint szerelmes éjszaka után az érett asszonyok, és mindent láthatsz rajta, ami szép és amiért szeretni érdemes. A nyári forróság fülledt páráit elfújják róla a Bakony felől horkanó szelek, az üdülők elszórt szemetét belepi a jóságos avar, s a víz is megtisztul lassan, mint a lelkiismeret. a parton már csak azokat találni, akik tudják, hogy hamar elmúlik minden nyár, ám épp múlása hozza majd a legszebb színeket s a legjobb ízeket. Ők azok, akik kerülik a sokaságot, a főszezont és a pecsétes abroszt. Talán ezért tudják meg szinte azonmód, ahogy leszálltak a pesti gyorsról, merre kapnak tiszta, szépen bútorozott szobát, hol mérik a rendesebb borokat, és melyik pap az, akire nem csupán vasárnap, a misén érdemes odafigyelni. Ők azok, akik Siófokot másnak látják, nem csupán óriási fürdőkádnak, s tán még arról is hallottak, hogy itt színkör volt valaha. Színkör, kaszinó, Kálmán-muzsika, művésznők, élet... Igen, ők a Balaton igazi gavallérjai.