Richmond kapujáig [antikvár]

BEVEZETES ellenség a kapuk előtt áll! Ki fog vezetni és cselekedni, cselekedni, cselekedni?" - fakadt ki kétségbeesetten a Richmond Dispatch (Richmondi Tudósító) 1862. május 16-án. Az Unió hatalmas létszámú hadserege - akadtak, akik Napóleon Nagy Hadseregéhez hasonlították - aznap valóban nagyon közel állt Richmond kapuihoz. A jenki katonák csakhamar megláthatták a város templomtornyainak csúcsát, és hallhatták, ahogyan a toronyórák elütik az órákat. A város lakói és a katonák egyaránt úgy érezték, közeleg a háború döntő pillanata. Az 1862-es félszigeti hadjárat - a felvonulás Richmond kapui elé - az egész polgárháború legnagyobb szabású hadjárata volt. A Virginiai-félszigeten a Konföderáció fővárosáért vívandó küzdelemhez több katonát - több mint negyedmilliót -, több fegyvert és mindenféle hadfelszerelést vontak össze, mint a háború bármely más hadműveletéhez. A kortársak meglehetősen találóan a grandiózus hadjáratnak nevezték. Különlegesnek a nagyságánál mégis valami több miatt érezték a félszigeti hadjáratot. Párizs grófja, a francia trónkövetelő naplójában megörökítette, ő maga milyen lázas buzgalommal igyekezett bekerülni McClellan tábornok törzskarába: ,Arra számítottunk, hogy a hadjáratot fogjuk átélni - mert természetesen mindenki csak egyetlen hadjáratra számított, mégpedig olyanra, amelyik egyszerre célratörő és rövid." Az elgondolás szerint a szövetségi kormányzat főseregének Richmond ellen kellett vonulnia, és ott meg kellett mérkőznie a Konföderáció főseregével. Ha pedig az északiak győznek - amint általános várakozás szerint győzniük kellett -, azzal véget is ér a lázadás. 1862. március végétől június végéig a két hadsereg ütéseket váltott, mint a bokszolok a ringben, manőverezett, ütközeteket vívott, és közben egyre közelebb került a fővároshoz. Yorktownnál a két fél állásháborút vívott az egy hónapos ostrom keretében, és bevetette a kor legújabb és legnagyobb fegyvereit. Willamsburgnél és Seven Pinesnál erdőkben és tisztásokon vívtak heves harco-