Plugor Sándor [antikvár]

Részlet: "A művészettörténet tudománya mindig is kategorizálni volt kénytelen. Ez a hajlam vagy kényszer a századvégen nehézzé vált. A posztmodern, a transzavantgard fogalmak csak körülményesen értelmezhetőek; mindenesetre korábbi érzések, hangulatok, irányzatok újraértelmezéséről van szó: a vásznakon megjelenik vagy megidéztetik Caravaggio, és Hogarth (Csernus Tibor), az olaszoknál Chirico vagy az északnémet expresszionisták. Van azonban egy másik vonal: a tradícióra támaszkodó, a stílusdivatoktól független, személyes, belső érzelemre „hivatkozó" erős, morális töltésű piktúra, grafika, plasztika, mely nem vesz tudomást az éppen aktuális és favorizált irányzatokról, hanem saját törvényei szerint építkezik. Plugor Sándor életműve ilyen. Noha helye nem is a magyar, hanem az európai grafika, festészet tartományába helyezhető, a Feketeügy és az Olt találkozásánál fekvő parányi falu, Kökös ízei, gyötrelmei, megpróbáltatásai ott lebegnek a művek mögött, csak a beavatottak által láthatóan, a fogékony szemlélő által érezhetően. Plugor főműfaja a grafika, pontosabban a rajz. Még akkor is, ha rézkarcai is nagyon fontosak, melyek lényegileg nem különböznek a tusrajzoktól, hiszen itt és ott is a test szeretetének hangsúlyozásáról van szó. Természetesen a technika diktál: a nyomatokon a fekete alapról szinte kivilágítanak a figurák, akik kicsit keményebbek, zordabbak, mint az elegánsan feltett tusrajzokon, ahol engedékenyebbek, puhábbak ugyanazon alakok. Plugor szívesen illusztrált. Illusztrációi azonban nem szokványosak. Az illusztráció eleve másodlagos műfaj. Az illusztrátor általában értelmezi az irodalmi szöveget, The science of art history always had to use categories. This inclination or constraint became problematic at the end of the century. It is complicated to interpret postmodernist, trans-avantgarde terms; in any case, earlier feelings, moods, trends are being reinterpreted, Caravaggio and Hogarth (Tibor Csernus), in Italy Chirico, or the Northern German expressionists appear, or are alluded to, on the canvas. There is yet another line: painting, graphics and plastic arts relying on tradition, independent of stylistic trends and referring to personal, internal feelings; arts that do not consider recent and popular trends, but are based on their own rules. The art of Sándor Plugor belongs to this tradition. Although his work can rather be placed among the European graphics and painting than the Hungarian, the tastes, the suffering and the ordeals connected to Kökös, the small village at the meeting point of the rivers Feketeügy and Olt, are lurking behind the works, and they can be seen and felt only by the initiated, sensible viewer. Plugor's main genre is graphics, more precisely the drawing, even if his etchings are also very important. His etchings are not essentially different from his tint-draw-ings, since both emphasize the love of the human body. Naturally, technique takes the lead: the figures shine against the black background of the engravings, they are a bit stiffer and sterner than those of the elegant tint-drawings, where the same figures are more compliant and softer. Plugor liked illustrating. His illustrations, however, are not usual. Illustration is generally a secondary genre. The illustrator usually interprets the literary text,"