Péter Vladimir könyve [antikvár]

fí képolkotó művész időről időre tükör elé ül, és lerojzoljo magát. Sokasodó képmásait alkalmanként kiteríti, ismerkedik magával, egykori arcoival, pózaival. Látja vonósainak, tekintetének mélyülését, arányainak változásait. írott arcmásra ritkábbon merészkedik. Rmíg 0 vonal engedelmesen, szakszerűen siklik a képzett kéz áltól, a szavak nehézkesen, szégyenlősen kúsznak elő, idegenek, pontotionok. Mégis, mi késztet egy tárgyalkotót arra, hogy otthonos mestersége védőhálóját bevonva, kölcsönzött eszközzel Jelenítse meg arcát? Kitéve ezzel magát a szembesülés veszélyeinek olyan területen, ahol esetlenül mozog. Fiz autonóm művész világában nem szokotlan a kitárulkozás, 0 művész-individuum kelleti magát, kényszerűen észre kell vetetnie magát mindenáron. Nem így o tárgyformáló művész, fi tárgy nem kér „történetet", magát magyarázza, megfelelősége közvetlen módon igazolódik, flz ilyen műtárgy természetes érhólózaton keresztüljut o környezet megcélzott pontjoi felé. Ott aztán megfogan, gyökeret ereszt, és megkezdi dolgos életét, vagy ho nem rögzül, akkor haszontalan kacattá válik. Egy portrékönyv elkészítéséhez nyilván annak a meggyőződése is szükségeltetik, miszerint a bemutatott téma olyan értéket képvisel, ami méltó a rögzítésre. Nos, hát ezzel is bajom van. Hogy mindenkori munkámban örömömet leltem, az tény. Tudom azt is, hogy nem értéktelen, de egy ideje azt is, hogy a rövidke periódus, melyre munkálkodásom 0 sors szeszélye folytán tevődött, nem lesz a kultúrhistório fényes lopja, jó, ho opróbetús lábjegyzet morad. Mégis, hinnem kell abban, hogy van benne haszon, különben nem tudnám folytatni. fl sors számos okos, tudós baráttal ajándékozott meg, okik kedvesek velem, elfogadnak, mégis alig von fogalmuk arról, amit művelek. Persze ez részben azért van, mert én viszont túlságosan is kíváncsi vagyok rájuk (tisztelem az okos embereket) from time to time an artist sits down in front of the mirror and draws himself Than one day he spreads out the mounting pile of self-portraits and gets acquainted with himself, with his onetime images and poses. He sees the deepening of his features and expression, the changes in his proportions. He rarely ventures to wnle his own pen portrail. While the line glides obediently and expertly, guided ^ the trained hand, words emerge skyly and with difficul^; th^ are alien and inaccurate. Nevertheless what induces a creator of objeiis - drawing in the catch-net of his usual craft and using borrowed tools -to present his face? Leaving himself open to the dangers of confrontation in an area where he moves ineptly. In the world of the autonomous artiiiself-revelation is not unusual, the artiii-ego tries to attrad attention, he has to be taken notice of at all coits. Not so with the objed-making artiii. The objed doesn't askfora'^o^', il's és szívesen beszéltetem-hallgatom őket. Ho ritkán (udvariasságból) rám kérdeznek, zavarbajövök, és mokogok. Hát most tessenek belém olvasni. És ajánlom e könyvet Benno fiamnak, akihez - kölcsönös szemérmességünk miatt -valahogy nogyon kevésjutott el mindabból, amit itt megírtam. Ritkuló közös sétáink kuszo beszélgetéseit kiegészítendő. íme hót az önportré, o pályakép, elnogyolt kornyomot, legjobb tudásom szerint. 2007. január- augusztus self-explanato^, iîs suiiabili^ isjuuified in a dired An art objed like this reaches ils targeted point in the environment ^ means of a natural network of veins. There lÎ begins to take effed, inputs down roots anduarts lis aâive life. Or, if li doesn't take root, ti becomes useless bric-a-brac. Obviously in the making of a pen portraii one also has to be convinced that the presented subjed represents a value worth setting down in zt;ri7ing. Well, I have problems wiih this too. That 1 experiencedjo)) in n^ work in general is a fad. I also know that n^ work is not without value, but lam aware too that the brief period which, through the whim of fate, nyi a(iltDÎ^ covers, won't become a shining page in the hiéio^ of art. I'll be satisfied ifn^ work survives as a tiny footnote. Even so I muii believe there is a point to it, otherwise I couldn't go on. Fate has blessed me with mat^ clever, scholarly friends, who are kind to me, accept me, andjet have hardly any idea what I do. Of course this is partly because I am rather too curious about them (I reined clever people), and I willing talk with them and liden to them. If (out of politeness) thej ask me a quedion, I become embarrassed and dammer. Well, nott) th^ can read their w<^ into me. And I commend this book to nr\i son Benno, who, because of our mutual shyness, has somehow had a ve^ small share of eve^thing I have written here. To complement the muddled conversations on our increasingly rare drolls. Here therefore is the self-portrait, career description, the sketch of an era - to the bed of n^ knowledge. January-August 2007