Pavilon különszám [antikvár]

Prakfalvi Endre Előszó Vázlat egy tematikus kiállításhoz A mottóként választott megállapítás egy konkrét történeti szituációban fogalmazódott meg. Egyfelől az 1956. évi Mezőgazdasági Kiállítás 1954-ben épült 5 csarnokának volt kritikája az újorman épült kiállítási pavilonok viszonylatába állítva, másfelől azonban elvi jelentőségű is. Kifejezésre jut berme a kiállítási architektúrának a minden időszakban megragadható lényege: egy kötetlenebb, szabadabb formálás alkalma és lehetősége az építész számára,^ valamint az építészet önreflexiója is, aktuális önképének megalkotása egy speciális műfaj keretében. Egy olyan műfajéban, melyben az ideiglenesség „hátránya" kovácso-lódhat erénnyé: az áru, a termék, a szolgáltatás -világkiállítások esetében az adott nemzet - prezentációja, egységben és összefüggéseiben a bemutató és azt képviselő épülettel. A Magyar Építészeti Múzeum jelen kiállításában felsorakoztatja mindazon válogatott dokumentumait, amelyek a pavilon és a kiállítási pavilon-reklámépítészet szélesen vett tárgykörébe tartoznak. Annál is inkább, mert néhány kivételtől eltekintve' a művek mára csak ezen dokumentumok szmtjén léteznek. Alapvető célunk volt az, hogy saját gyűjteményeink anyagát tekintsük át, dolgozzuk fel, s így nyerjük vissza azokat a művészet- és építészettörténet számára. Ezért vállaltuk a nyilvánvaló hiátusokat és egyenetlenségeket. Természetesen a dolgozatok szmtjén a szerzők, akik elfogadták felkérésünket, témaválasztásukban tovább szélesítik a képet. A fentiekből is kiviláglik egy bizonyos fokú terminológiai, fogalomhasználati tisztázatlanság, átfedés. Anyagunk döntő számban az ideiglenes építészet (temporary architecture, Gelegenheitsbauten) doku- „A kiáUtííís mindig formaképzés, az új eszmék formai megjelenésének laboratóriuma, kísérleti terepe volt és az is marad; az kell, hogy maradjon!" Szabó István (1956)' mentumait tartalmazza: funkciójukat tekintve kiállítási pavilonok. Azonban pl. a kioszk-pavilon, mulatóház, az idő jó és kellemes eltöltése helyszíneinek, állandó, leginkább 19. századi építményeiből is kap ízelítőt a látogató (Palóczi Platzer Antal, Foerk Ernő, Györgyi Géza, Pákei Lajos, Hauszmarm Alajos), de megjelenik a kiállításban a kútház, a zenepavilon, a buszváró- és újságos pavilon etc.' A kórházi pavilonépítészet kiesik jelen vizsgálódási keretünkből. A klasszikus világi, kastélyépítészetben a központi épülettömeg oldal- vagy mellékszárnyait nevezték pavilonnak (francia eredetű fogalom, sátor), melyek mintegy lefűződtek az épületről és speciális funkciókat nyertek. Az orientális gyökerekkel rendelkező kioszk, kisebb centrális jellegű, áttört szerkezetű, sátortetős (kerti) épületet jelentett.® A kiállítási építészetben a kezdetet jelentő Paxton-féle vas-üveg szerkezetű Crystal Palace (London, 1850-51) az egész kiállítást magába foglaló csarnok épület volt. A konzisztens pavilon használat ugyan a történelmi stílusok köntösében, de már nagy üvegfelületekkel fellazítva az 1876-os centenáris, philadelphiai (USA) kiállításon jelent meg.' A hazai kereskedelmi pavilonok őse lehet a 19. század elejéről a Szépítő Bizottmány anyagában fennmaradt klasszicista „városligeti dohányárus házikó" terve.' Az 1885. évi első Országos Kiállításra épült meg az Iparcsarnok (tervezte Ulrich Keresztély), melybe és köré szerveződtek az 1944-45-ös pusztulásáig a hazai általános és tematikus bemutatók. Az 1885-ös kiállítás az alkotmányos rend visszaállítása (1867) nyomán megindult évszázados mulasztásokat felszámoló erő- Szabó István: Az 1956. évi Mezőgazdasági Kiállításhoz. MÉ1957.50. A Szabad Nép 1956. szeptember 2-i száma foglalkozik a kiállítással, helyszínrajzot is mellékel. Szabó István 1936-IÓ11947-ig, a Kiállítási Központ felállításáig a Budapesti Ószi Vásár építésze, majd műszaki igazgatója volt. In: Önéletrajzi vázlat. MÉM Szabó István hagyaték. Cf.: The Oxford Companion to Art Ed.: H. Osborne. Oxford, Calderon Press. 1970. Exhibition Arcllitecture. „ a nursery of new architectural ideas exhibition buildings allow free rein to the imagination " Brockliaus Enzyklopädie. F. A. Brockhaus, Wiesbaden, 1972. Ausstellungsbauten. „ grossen Einfluss auf die Entwicklung der modemen Architektur " Egy példa; Kotsis Iván és Endre: hg. Esterházy Pál kiállítási pavilonja az 1925. évi Soproni Mezőgazdasági és Ipari Kiállításon, melyet József főherceg megvásárolt és Gútorfölde-i erdejében felállítatta. MÉM Kotsis-hagyaték A/4-87. Lásd Műtárgyjegyzék. Egy mintalap sorozat (1880-90 körül) a „kis építészet" tárgykörébe sorolja az alábbi típusokat: Lauben, Pavillons, Hallen, Parkbrücken, Parktlnore, Brunnenlläuschen, Schutzhütten, Winzerhäuschen, Gondelhäuschen, Taubenhäuser, Badeanlagen, Balkons, Giebel, Thürme, Musiktribünen, Kegelbahnen, Colonnaden, Trinkbuden, Zeihmgskiosk, Ehrenpforten, Villen etc. Anton Huber: Kleine Architekturen zur ausführung in Holz. Berlin, Hessling & Spielmeyer. Cf. A. Raguenet: Matiriaux et Documents D'Architecture. 6 kötet (h.n. é.n. 1901 után.) 4. k. pl Kiosque. (Pavilon címszó nincs) lásd még: Galavics Géza: Magyarországi angolkertek. In: A. v. Buttlar: Az angolkert Bp. 1999.1-149. Különösen a gloriett és a pavilon összefüggéséhez 53-54. (u.ö.: II. Géza és Károly Róbert képmása a gödöllői Királypavilonból, 1760-as évek. In: Történelem-kép. Kiállítási katalógus. Szerk: Mikó Árpád - Sinkó Katalin Bp. 2000. 394.)