Oláh Sándor [antikvár]

Oláh Sándor 1886. november 5-én született Magyarcsékén. Édesapját, Oláh Ferencet, aki Nagyszalontán volt járásbíró, 1890-ben Szabadkára helyezik törvényszéki bírónak. Ettől kezdve él az Oláh család Szabadkán, s fiuk, Sándor itt végzi el a négy elemit, majd a négy gimnáziumot is. Nem volt különösebben jó tanuló, erről tanúskodnak iskolai bizonyítványai, valamint öccsének, Józsefnek a visszaemlékezései is: „ apám, hogy jó útra terelje, nyárra beadta inasnak a Deák lakatosműhelybe, ami bátyámnak igen tetszett Valamelyik ismerős ajánlatára a krompachi vasgyárba küldték Sanyit, s ott az igazgatóéknál szállásolták el. Sanyinak a vasgyári munka nagyon kedvére volt. Hamarosan olyan remek kéziszerszámokat csinált, amelyeket az öreg mesterek is megdicsértek. A gyárigazgató látta, hogy Sanyi többre termett, mint hogy kovács-lakatos legyen, és azt ajánlotta apámnak, írassák be az iparművészeti iskolába."1 Tizennyolc éves, amikor beiratkozik a kassai Felsőipariskolába, de itt mindössze egy évig marad, mert már a következő évben, 1905-ben fölveszik a budapesti Mintarajziskolába. Ezzel Oláh Sándor elindult a hivatásához vezető úton. A Mintarajziskolában Zemplényi Tivadar (1864-1917) tanítványa lett, akinek ajánlólevele alapján a szabadkai Városi Tanács segélyt utal ki a tehetséges fiú részére. Először Oláh Ferenc, az édesapa, kérvénnyel fordult a Városi Tanácshoz, melyben évi 800 korona segélyt kért fia számára. A kérvényhez csatolta Zemplényi Tivadar ajánlólevelét is, amelyben tanára ezt írja: „Oláh Sándor első éves művésznövendéket szorgalma és tehetségénél fogva hathatós pártfogásra méltónak találom, s arra legmelegebben ajánlom."2 A Városi Tanács, mielőtt megszavazná a segélyt, hivatalos és bizalmas átirattal fordul a Mintarajziskola igazgatóságához is, melyben újabb információt kér Oláh Sándor tehetségéről.