Német nyelvkönyv I. [antikvár]

ELOSZO. Immár húsz esztendeje, hogy a Miklós—Kaiblinger-fóle német tankönyvsorozat a magyar középiskolai oktatásnak egyik tényezőjét alkotja, de már tíz esztendeje, hogy e kiadványokon a háború alatti és utáni idők nehézségei miatt nem végezhettünk jelentős változtatásokat. Pedig — 1920-ban elhúnyt becses emlékű munkatársunkkal M&tós Ferenc dr.-ral egyetértőleg — régóta éreztük szükségét annak, hogy a magunk és kartársaink által észlelt hibákat kiküszöböljük, továbbá, hogy az anyagot a nagy időknek megfelelően megváltoztassuk. Most végre a középiskolai tantervreform nemcsak lehetővé teszi, de meg is követeli nyelvkönyveink átdolgozását. E munka végzésével a kiadó dr. Kaiblinger Fülöp régi társszerzőt és dr. Koszó János egyetemi magántanárt bizta meg. A tantervreform maga nem követelt jelentősebb újításokat; lényegében azt írja elő, mit eddig is nyujtottunk: beszédgyakorlatok az iskolai és családi élet köréből, olvasmányok és versek, a nyelvtan elemei. Mikor jelen kötetben az olvasmányi részt felfrissítjük és szaporítjuk, eleget tenni kívánunk az új tanterv szellemének. de egyúttal kartársaink régen hangoztatott óhajának is. «Jelen tankönyvünkben a közvetítő módszert alkalmaztuk, azt a módszert, mely a lezajlott nyelvtanüási reformharc befejezésének és végeredméyiyének tekinthető.» E szavakkal kezdődik a Miklós—Kaiblinger 1. rész, első kiadásának előszava (1906). Saját és kartársaink tapasztalatai, valamint a külföldi példák csak megerősítettek e módszer helyességében. Ennek alapján a nyelvtant az alsó fokon magyar nyelven közöljük, de úgy, hogy tanítványaink a grammatikai terminusok német-latin alakját megismerjék (pl. Iníinitiv, Akkusatív).-'^ Hogy a latinos alakot tartottuk meg, annak kettős oka van: a) a németek maguk sem egyeztek meg eddig egységes német elnevezésekben s b) mind a latinnal, mind a második idegen nyelvvel könnyebb a kapcsolatot megteremteni. * Németben erösebb csoportok, valamint az ismétlés számára a.szabályokat németül is adjuk. 1*