Bővebb ismertető
Előszó
Demján Sándor, a TriGránit elnöke
Szerintem mindenkinek megvan a maga szerencséje. Van, akinek csak egy pillanatra, másnak tíz percre, egy hétre, egy évre, de a lehetőség többé-kevésbé mindenki számára adott. Az igazi nagy kérdés, hogy ki, miként tudja ezt kiaknázni. Az egyetlen pillanatot is megragadhatja valaki, és létrehozhat valamit, ami igazán fontos, ugyanakkor hosszú sorozatot is el lehet tékozolni mindenféle hasztalanságokra. Korunkban, amikor oly sokan hiszik, hogy minden a pénzről szól, emlékezzenek gróf Széchenyi István szavaira: „A pénz [ ] pótolható, míg az elfecsérelt idő örökre elveszett."
A IVlüpa 100 millió euróból, mai áron körülbelül 15 kilométer autópálya árából készült el. Az eredeti parlamenti jóváhagyás az épület programjára, orgona nélkül, 37000 négyzetméter volt, végső formája azonban mégis 53 000 négyzetméter lett, mintegy 40 százalékkal nagyobb. A TriGránit felvállalta, hogy az állam nem téríti meg a többletköltséget. Sőt amikor az épület elkészült, és a költségvetésben nem volt elég fedezet, hozzájárult, hogy harminc év alatt törlesszék le a beruházás költségeit. A Müpa üzletnek nem volt jó. Alkotásnak, kulturális élményteremtésnek, felülmúlhatatlan teljesítménynek igen.
Kitűnő csapatmunka jellemezte a tervezést és kivitelezést.
A korszakos vezető tervező, Zoboki Gábor, az amerikai akusztikus, RussellJohnson, a kiváló szobrászművész, Jovánovics György, valamint Demeter Nóra, Erőss János, Turi Zoltán és Silvester Csaba építészek alkották a tervezőcsapatot. Kiss Vámosi Tamás építésvezető, a kanadai Ottó Blau és helyettese, Görföl János vezette és szervezte a TriGránit részéről az építkezést.
A legjobb épület sem jelenthet sikert, ha nem töltik meg színvonalas tartalommal. A Művészetek Palotájának első és alapító vezetője Kiss Imre volt. Sajnos