Miatyánk [antikvár]

Részlet: "Mi Atyánk, ki a mennyekben vagy... s aki a végtelen harmónia csendjében elgondolkodtál és megalkottál minket, köszönjük neked az életünket. Köszönjük, hogy változást nem ismerő tökéletességedből a változó idő és a törékeny tér tökéletlenségébe helyeztél minket, hogy itt legyünk tanúid. Áldunk téged jóságodért és könyörületességedért, hogy akkor is irgalmas szívvel nézel le ránk, ha jószándékunk ellenére csak gyarlón tudjuk teljesíteni tőled kapott küldetésünket. Köszönjük Neked megbocsátó és felemelő atyai szeretetedet."