Még egyszer, utoljára [antikvár]

Apa megköszörülte a torkát, és a konyhapultra dobta a postát. Egy vaskos boríték csúszott elém. - Mi az? - kérdeztem Cheeriosszal teli szájjal. Válasz helyett apa így szólt: - Hé, Brad, miért nem takarítod ki a szobád, mielőtt átmész Benny-hez? -De Ám nem volt helye semmiféle „de"-nek. Apa morogva felnyalábolta a kisöcsémet, Bradet a reggelizőasztal melletti székéből, és talpra állította. - Gyerünk, haver. Cserébe ma reggel nem kell Elle-lel mosogatnod. Nagyon gyanakvó lettem. Idén nyáron apa úgy döntött, nagyobb felelősséget ad Bradnek a házimunkával kapcsolatban. Már megtanítottam, hogyan kell tésztát főzni, és összehajtogatni a tiszta ruhákat. A hétvégén pedig apa megmutatta neki, hogyan kell rendesen lenyírni a füvet, és kialakult egy rutin, hogy bármelyikünk mosogat, Brad segít neki. Apa azt mondta, mindez azért van, mert Brad most már felső tagozatos, vagyis elég idős ahhoz, hogy segítsen. Az igazi okot azonban mindannyian tudtuk: ősszel elkezdem az egyetemet, és többé nem leszek itt, hogy mindezt megcsináljam. Már a gondolattól is összerándult a gyomrom. Néhány hónap múlva, amikor megérkezem a Berkeley-re, minden megváltozik. Nem arról volt szó, hogy a ház összeomlana nélkülem - mindig rendezett volt, akkor is, mikor nyaranta néhány hetet Flynnék parti házában töltöttem. De mégis. Valóban kissé tartottam attól, hogy magukra hagyjam őket. Pár napja madarat lehetett volna fogatni velem, mikor végigsétáltam a pódiumon, hogy átvegyem az érettségi bizonyítványom, és a többiekkel együtt a levegőbe dobtam a sapkám Lee Flynn a legjobb barátom a világon, és mindkettőnket felvettek a Kaliforniai Berkeley