Magyar katolikus templomok [antikvár]

Táblák alsó sarkai kissé kopottasak.
Időről időre különösen fontos örökségünk számbavétele és jelentőségének fölismerése, nem csupán nemzeti identitásunk szempontjából, hanem mert ezekkel az értékekkel és tapasztalatokkal járulhatunk hozzá az európai közösség gyarapodásához. Nem lehet feladatunk a teljes magyar építészeti örökség áttekintése, de talán a bemutatott példák is érzékeltetik annak gazdagságát és értékeit. Bár Magyarországon a történelem során sokszor hullámoztak ide-oda hadak és frontok, nem szakadtunk ki Európa kulturális közösségéből. A nyugat-európai építészeti stílusok (romantika, gótika és reneszánsz) határvonala egészen az újkorig nagyjából a történelmi Magyarország határáig húzódott. Nagyjából eddig terjedt a katolicizmus és protestantizmus is. A művészeti stílusok sokáig szorosan összefonódtak a liturgikus szokásokkal és a vallási mozgalmakkal, ezért természetes, hogy a nyugati templomok alaprajzi típusai és liturgikus térrendezése hamar megjelentek hazánkban is. Hz az építészeti és művészeti fejlődés nem ismerhető meg függetlenül egy-egy terület vagy település történelmi körülményeitől. Ezért minden településnél, hogy eredetét némiképp megvilágítsuk, szerepel annak első említése is. De nem szabad elfelejteni, hogy egy-egy települést - ha nem volt országos jelentőségű - általában alapítása után pár száz évvel említenek először (a régészeti leletek tanúsága szerint), vagy nem mindig maradtak fönn a rá vonatkozó dokumentumok. Számos falunevet az 1332-ben vagy azután keletkezett pápai tizedjegyzékek őriztek meg. A török háborúk alatt is számtalan irat pusztult el. Szent István (1000-1038) II. Törvénykönyve (1030-1038) elrendelte, hogy tíz falu közösen építsen egy templomot. A szerzetesrendek külön jogállású templomokat építettek. Közülük először a bencések érkeztek hazánkba. Az egyes szerzetesrendek sajátos építészeti megoldásokat hoztak magukkal; a szerzetesrendi vagy falusi építkezések támogatója az esetek többségében a király vagy a helyi földesúr volt, akinek ízlése vagy szellemisége szintén befolyásolta az építkezés alakulását. A kora középkorban bizánci, itáliai és német hatás érvényesült épületeinken. A 11. század építkezéseit az alaprajzok sokoldalúsága jellemzi. Sok korai típus, mint amilyen pl. a ketapszisos pannonhalmi apátsági templomé, idővel eltűnt. Akadt kivételes alaprajzú épület is: a korai feldebrői templom a bizánci és nyugati alaprajzok keveredését mutatja, követője nem akadt. A kezdeti sokféleség a I 1. század végétől kezdve helyet adott egy háromhajós, háromapszisos, bazilikális alaprajzú típusnak, melyet hagyományosan a magyar romantika jellegzetességének tekintenek. (A bazilikális típust a mellékhajóknál magasabb főhajó jellemzi.) Ehhez szorosan hozzátartozik a korai német templomok nyugati homlokzatának (Westwerk) hatására kialakított nyugati toronypár. Ezek súlyát - nehéz technikai megoldássál - a mellékhajók boltozatai hordozták. A tornyok közt ún. "urasági karzat" húzódott, ami valószínűleg a kegyúr céljait szolgálta. A magánalapítású egyház és monostor szokása német példára terjed cl (Eigenkirche). Először királyaink, majd országos nemzetségeink alapítanak sajátos jogi státuszai rendelkező egyházakat, ún. „nemzetségi monostorokat".