Magyar-eszperantó szótár [antikvár]

Szótárunk alapjául a korábban megjelent Eszperantó-Magyar Szótár szolgál mind a szavak hivatalos jellegének, mind értelmezésüknek kérdésében. Természetesen figyelemmel voltunk Tornán Jánosnak, valamint Dévay Leónak 1927-ben megjelent szótáraira (az utóbbi A-F betűig). Az eltelt három évtized egyrészt a magyar nyelv közhasználatú szókincsében hozott jelentős változásokat az új fogalmaknak, szükségleteknek megfelelően, másrészt az eszperantó irodalom nagy fellendülése is - bár érintetlenül hagyta a fundamentális szókincset - rendkívüli mértékben gazdagította a nyelvet. A szókincs megválasztásában figyelembe vettük a képzett szavakban mutatkozó gazdagodást, színesedést, viszont elhagytuk az említett és még régibb szótárakban felvett, de az irodalomban és köznyelvben el nem terjedt, kísérletképpen bevezetett szavakat, az akkori „neologizmusokat". A több esetben téves vagy nem elég szabatos értelmezéseket a legújabb, legjobb szakmunkák és szótárak, különösen G. Waringhien Grand Dictionnaire Espéranto-Francois-ja alapján helyesbítettük. Itt mondunk köszönetet Balkányi Pálnak, aki gyűjtéséből igen sok kitűnő szóértelmezést bocsátott rendelkezésünkre, valamint lektorainknak a sok értékes tanácsért, ötletes értelmezésért, bővítésért, melyekkel szótárunk használhatóságát növelték.