Magyar design évkönyv 2013 [antikvár]

Részlet: A KREATÍV KÓD THE CREATIVE CODE 5 A KREATÍV KÓD Az ember az egyetlen, aki a kreativitást gyakorolni tudja. Összerakja a világot, feldúlja, majd újra összerakja. Soha nincs kész. Az az emberiség végét jelentené. Különösen egy olyan világban, amelyben a társadalmak sikerességében előtérbe került és meghatározóvá vált a kreativitás, a folyamatos innováció, a tudomány és művészet konvergenciája. Különösen egy olyan világban, amelyben az emberiség legnagyobb kihívásának az tűnik, tagjai miként tudnak együtt élni globálisan, ugyanakkor identitásukat megőrizve, szabadon. Különösen egy olyan világban, amelyben a kreatív kód -a designkód - jelenléte jelzi egy társadalom kulturális és gazdasági állapotát. A kérdés az, hogy milyen társadalmi preferenciák fogalmazódnak meg egy adott közösségen belül, és felszínre tör-e a jelen idejű, kortárs igény az emberi élet minőségének megváltoztatására. Ez elsősorban kulturális kérdés. Hiszen, ha körüljárjuk a design fogalmát, megkapjuk a mintázatot. Ott kezdődik a mintázat, hogy valamikor az opera volt az avantgárd, ma a design az. És azzal folytatódik, hogy a design nem stílusirányzat, és nem is a trendiség szinonimája, hanem magatartásforma. Folyamatos kritikája a megszokásoknak, az emberi élet minőségének alapegysége, társadalmi jelenség. A célunk nem a követés, hanem az új utak keresése, a társadalmi problémákra adott válaszok összessége. Itt és most, Közép-Európában, Magyarországon, folytatólagosan. Arról, hogy mi a közös, a közép, a közösségi, az európai. És hogy ne felejtsem: a könyv, a Design Évkönyv. Megcsináltuk. Először Magyarországon. KOPEK GÁBOR THE CREATIVE CODE Only man can use creativity. Man assembles the world, ravages, then reassembles it. It is never finished. That would mean the end of humanity. Particularly in a world where creativity, unceasing innovation, the convergence of science and art have become prominent and dominant in the success of societies. Particularly in a world where the greatest challenge for humanity seems to be how to coexist globally, while retaining its identity, freely. Particularly in a world where the presence of the creative code-the design code-signifies the cultural and economic condition of a society. The question is what social preferences are voiced within individual communities and whether the present, contemporary need to change the quality of human life surfaces. This is primarily a cultural issue. For if you explore the concept of design, you get the pattern. The beginning of the pattern shows that opera used to be avant-garde, and now design is. The pattern continues unfolding that design is not an artistic movement or the synonym of being chic, but an attitude. It is a constant criticism of routines, a fundamental unit of the quality of human life, a social phenomenon. We do not aim to follow, but to seek new paths, the totality of answers given to social problems. Here and now, in Central Europe, in Hungary, continuously. About what is collective, central, community, European. Oh, lest I forget: the book, the Design Yearbook. We did it. For the first time in Hungary. GABOR KOPEK