Macskakörmök [antikvár]

Mindenkinek meg van a saját maga keresztje - szoktuk mondani viccesen, barátságosan. Legutóbb ez akkor jutott eszembe, amikor két kettős kereszttel megáldott művészemberrel hozott össze a sors. Alpek Zoltán Imréről és Fábián Lászlóról van szó, akik hivatásuk és a művészet keresztjét is cipelik, hordozzák szívükben és nem utolsó sorban alkotásaikban. Véletlennek is lehetne tekinteni találkozásukat, hiszen Magyarország a véletlenek országa, de ezúttal se higgyünk ebben. Az első munkahely, a meghatározó életforma köti mindkettőjüket a vasúthoz és Balatonalmádihoz. Fábián László ott volt forgalmista, ma iskolaigazgató és művész, a ma is vasutas-újságíró Alpek Zoltán Imre ott találkozott vele. Válogatott, gyűjteményes kötetük: maga a leltár. Alpek Zoltán Imre a szófukar költők közé tartozik. Buda Ferencre, a legkevesebbet író magyar költőre emlékeztet. Minden szava: hitel, bizonyosság és pontosság. Nem szavalóknak, inkább a verset olvasni szerető, vissza-visszalopózó irodalombarátoknak íródott. Fábián László rajzai a versek tükörképei. Elegáns vonalvezetése, a csak rá jellemző stílusjegyek öntörvényű művészt sejtetnek.