Lazán németül III. [antikvár]

Bevezető avagy a kezdet vége Szeretettel köszöntöm mindazokat a tanulókat, akik e kötetben folytatják tovább tanulmányaikat, mindazokat, akik most kapcsolódnak be a harmadik kötetnél, és azokat, akik úgy érzik, megérett az idő a kikapcsolódásra. Ebben a kötetben éppúgy, mint az előző kettőben, elsősorban arra töreked tem, hogy kis, füstös, pöfögő vontatóbárkaként ^fe kivontassam az óceánjárókat egy erősen tagolt partvonalú, szige ^g^L tektől tarka öbölből. Azt tapasztaltam ugyanis, hogy az első három lépés megtétele, azaz amíg a hajó kijut a kikötőből, összehasonlíthatatlanul több veszélyt rejt magában és így több hajó süllyed el itt, mint kint a nyílt tengeren. Sajnos az induló hajók jó háromnegyede a kikötő olajosvizü hullámsírjában végzi és még hírből sem ismerheti meg a tengert. Hol a saját tengelye körül forog körbe-körbe, míg az üzemanyaga tart, vagy ami sokkal gyakoribb, lobogó hajjal hajt neki a partszegélynek. A legtöbb hajó itt kap léket, vagy fiit értelmetlenül zátonyra, bár a víz ritkán ér bokánál magasabbra. Ezért törekedtem mindvégig az alapok türelmes lerakására, a sikeres kezdésre, hogy egyszer elérjük a kikötő kijáratát és kijussunk a nyílt tengerre, vagy ahogy a német mondja: auf die hohe See. Ezzel a munka természetesen nem ért véget, sőt, még raffináltabb veszélyhelyzetek felé visz utunk, de remélhetőleg itt is igaz lesz majd Churchill mondása, miszerint ez még csak a kezdet vége, és nem a vég kezdete.