Bővebb ismertető
BEVEZETÉS
A latin nyelv eredete
A latin nyelv az indoeurópai nyelvcsalád itáliai nyelvcsoportjába tartozik. Az indoeurópai nyelvcsalád többi ágai: az indo-iráni, örmény, görög, kelta, albán, balti-szláv és germán nyelvek.
A latin nyelv eredetileg az ókori Latiam (innen : latin) és Róma nyelve volt. A római hódítások nyomán utóbb Itália, majd a római birodalom uralkodó nyelve lett.
A latin nyelv szerkezete, szókincse
A latin nyelv — az indoeurópai nyelvek szerkezetének megfelelően — ún. flektáló (hajlító) nyelv. Ez azt jelenti, hogy a latin nyelv a szavak mondatbeli viszonyait a ragozáson kiül gyakran a tőalak változásával fejezi ki, pl. facio csinálok, feci csináltam. A latin nyelv szerkezetére ez alapvető sajátságán, a flexión kívül jellemző indoeurópai vonások még: az elöljárók (praepositiók) használata, a grammatikai nem (genus) megkülönböztetése, az igeidő mellett az igeállapot (actio) kifejezése és a gyökérszótag kettőzése (reduplicatio).
A latin nyelv és az indoeurópai rokonnyelvek szókincse között az összefüggés világosan kimutatható. Például az alábbi latin szavaknak :
mater
anya
meus
enyém
sex
hat
stare
állni
a különböző indoeurópai nyelvekben megfelel:
görögben l^rjTtiQ é/^ÓQ ?'1 tarával
olaszban madre mio sei stare
franciában mere mon six (exister)
spanyolban madre mi sei estar
románban mama meu sase a sta
oroszban MaTb MOH uiecTb CTOHTb
németben Mutter mein sechs stehen
angolban mother my six stand
1*