Bővebb ismertető
NOTICE sm DANTE
Dante Alig Meri, le grand poete italien, est né a Florence en '!265 ; il fut exilé pour avoir pris part aux luttes intestines de sa patrie et mourut a Rávenne en 4324.
La vie de Dante a été tant de fois écrite depuis Boccace, Villani et Benvenuto da Imola jusqu'a nos jours, qu'on ne peut que répéter ce que savent déja tous ceux qui se sont un peu occupés de ce grand poete. Il naquit a Florence au mois de mars 4260, d'Alighiero degli Alighieri et de sa femme Bella. Son vrai nom était Durante, dont Dante est Vabrévia-tion. Il rappelle lui-meme, en s'en glorifiant, l'origine noble de ses ancetres bien qu'^n parlant d'eux il déclare ne vouloir pas remonter au dela de Cacciaguida ^ dont le fils Ali-ghiero ou Aligiero, prit le nom de sa mere, de la famille des Aldighieri de Ferrare, et ce nom d'Alighieri fut adopté par tous les descendants de Cacciaguida.
Dante était encore dans l'enfance lorsqu'il perdit son pere. Vers ce temps, une circonstance fortuite fit naître en lui la passion, si connue, qui eut tant d'influence sur sa vie entiere. Nous empruntons le récit de Boccace :
« C'était le 4^^ de mai, jour ou, selon la coutume, Folco « Portinari, homme en grande estime parmi ses concitoyens, « avait rassemblé chez lui ses amis avec leurs enfants. « Dante, alors âgé de neuf ans seulement, était du nombre « de ces jeunes hôtes. De cette joyeuse troupe enfantine € faisait partie la fille de Folco, dont le nom était Bice^. « Elle avait a peine atteint sa huitieme année. C'était une « charmante et gracieuse enfant, et de séduisantes manieres. « Ses beaux traits respiraient la douceur, et ses paroles « annonçaient en elle des pensées au-dessus de ce que sem-« blait comporter son âge. Si aimable était cette enfant, si
1. Parad., ch. xvi.
2. IMd.
3. Diminutif de Béatrice.
L'ENFER
CHANT PREMIER
Au milieu du chemin de notre Tie^, ayant quitté le chemin droit, je me trouvai dans une foret obscure"^. Ah ! qu'il serait dur de dire combien cette foret était sauvage, épaisse et âpre, la pensée seule en renouvelle la peur, elle était si amere, que guere plus ne l'est la. mort; mais pourparler du bien que j'y trouvai, je dirai les autres choses qui m'y apparurent^
Gomment j'y entrai, je ne le saurais dire, tant j'étais plein de sommeil quand j'abandonnai la vraie voie, mais, arrivé au pied d'une colline, la oii se terminait cette vallée qui de crainte m'avait serré le cour, je levai mes regards, et je vis son sommet revetu déja des rayons de la planete qui guide fidelement en tout sentier^, alors la peur qui jus-
1. Dante suppose avoir commencé ce voyage allégorique, ou il eut cette vision, en 1300. Il avait alors trente-cinq ans, qui forment la moitié de la vie ordinaire des hommes, comme il le dit dans le Con-vito, d'apres la commune opinion qui remonte a David : — n Dies hominis septuaginta anni, les jours de l'homme sont de soixante-dix ans. s — Ps.
2. Par cette « foret obscure, s les uns entendent les erreurs, les passions, les vices, dont est remplie la vie humaine ; d'autres, les discordes et les maux dont les querelles des Guelfes et des Gibelins affligeaient alors l'Italie ; d'autres, enfin, les miseres que Dante eut a souffrir pendant son exil.
3. Avant de parler du secours que lui preta Virgile, il faut qu'il raconte les dangers auxquels il se vit exposé.
4. Le « soleil qui se leve sur la colline, » c'est, selon la meme allégorie, la lumiere qui dissipe les ténebres des passions, et, en montrant le droit chemin, ranime a la fois le désir et l'espéranoe d'y marcher.
Dante Alighieri, eredetileg Durante Alighieri, gyakran csak Dante (Firenze, 1265. május második fele – Ravenna, 1321. szeptember 14.)
Itáliai költő, filozófus, az olasz és a világirodalom nagy klasszikusa. Főművét, az Isteni színjátékot Babits Mihály a „világirodalom legnagyobb költeményének”, Jorge Luis Borges a „valaha írt legnagyobb irodalmi műnek” nevezte. Műveiből életbölcsességek, axiómák bonthatók ki.>br>
Dante társadalmi hatása már életében is széles körű volt, köszönhető volt ez annak, hogy eltért a humanizmus nyelvétől, a latintól, s inkább a hétköznapi ember nyelvén, anyanyelvén, olaszul írta műveit, amelyek nemcsak nyelvezetileg álltak közel a hétköznapi emberekhez, de a nép gondolkodásmódját is tükrözik. Életműve rendkívüli mértékben komplex: összegzi kora tudományának, teológiájának, poétikájának, kultúrájának, hiedelmeinek és társadalmának szinte minden aspektusát.
Dante 1265. május második felében született Firenzében. Mivel szülei jómódúak voltak, így a kor szokásainak megfelelően egyaránt részesítették a gyermeküket a trivium (latin nyelvtan, logika, retorika) és quadrivium (aritmetika, geometria, asztronómia, zene) oktatásában. Főként Vergilius, Horatius, Ovidius és Statius műveit olvasta, de más költőket, írókat is szívesen tanulmányozott. Tanult Bolognában is, ahol nem a kora divatos jogi iskoláit látogatta, hanem a retorikai ismereteket nyújtó iskolákat részesítette előnyben. Itt ismerkedett meg és kötött szoros barátságot Guido Cavalcantival. Természettudományos ismereteit a Paradicsomban is emlegetett, Hippokratész-követő Taddeo di Alderatto bővítette. Ezen ismereteit használta fel Dante a Színjáték című művében, amikor némely testi jelenségeket lelki folyamatokkal párosított össze: szinte orvosi leírását adja az indulatoknak, betegségeknek, szenvedéseknek.
Dante kilencéves korában, 1274 tavaszünnepén ismerte meg a nyolcéves, bíborszínű ruhát és virágkoszorút viselő Beatricét. Hozzá fűzött szerelme azonban nem teljesült be, a lányt apja egy Simone de Bardi nevű férfihoz adta feleségül. Dante szerelmi bánatát végképp az növelte meg, hogy Beatrice huszonnégy éves korában, 1290. június 8-án meghalt. Boccaccio elmondása szerint Dante hónapokig vigasztalhatatlan volt. Dante 1291 és 1294 között harmincegy költeményt írt Beatricéhez. Ezek az édes új stílus (dolce stil nuovo) elnevezésű irodalmi irányzat legkiemelkedőbb termékei közé tartoznak. Beatrice iránt érzett szerelmének mértéke főként az Isteni színjáték című műben jut kifejezésre: a szerelmespár a Purgatórium csúcsán, Ádám és Éva egykori lakhelyén, az Édenkertben találkozik újra.
Beatrice halálát követően Dante szülei akaratának engedelmeskedvén megnősült. Felesége Manetto Donati lánya, Gemma Donati lett. A házasságot a szülők már 1277-ben elhatározták, az esküvő 1293 körül volt. Gemma több gyereket is szült, hogy pontosan hányat, azt nem tudni, csupán annyit, hogy biztosan volt két fiú, Jacopo, aki pap, és Pietro, aki vagyonos bíró lett. Utóbbi leszármazottai Seregni-Alighieri néven ma is élnek a Verona melletti Gargagnagóban.
Dante rövid ideig Firenze egyik priorja volt, a mérsékelt, de pápaellenes, Firenze önállóságáért küzdő polgári guelfpárt képviselőjeként. A guelf párt azonban hamarosan kettészakadt, a radikális irányzat segítséget kért és kapott a pápától. Firenze ezt követően a pápai állam befolyása alatt állók kezébe került. A császárpárti ghibellinek mellé álló Dantét száműzték (1302), és távollétében máglyahalálra ítélték. Száműzetéséből egyszer még visszatért szülővárosába, amikor 1310-ben III. Henrik német-római császár megpróbálta elfoglalni Észak-Itáliát, de a hadjárat kudarcba fulladt. Danténak ismét menekülnie kellett. Ettől kezdve haláláig bujdosott, száműzetésben élt, Ravennában halt meg (1321. szeptember 14.én), maláriában. Halála után már városa is megbocsátott neki, műveit megőrizték, tanították