Kusza képmezők [antikvár]

Részlet: Jóleső érzés, hogy ezt a kis szöveget a romantika felől kell nyitnom, tudniillik a modernista romantika felől. Nem tehetünk mást, mint hogy nosztalgiával gondolunk vissza az '50-es éveknek azokra az erőteljes plakáttépő mozdulataira, amelyek mintegy utánozták a francia vadak szenvedélytől izzó széles gesztusait, csak éppen más anyagba bolygattak bele, mint festőművész elődeik: a nyomtatott sajtóba. Arra az időszakra esett mindez, amikor az angol és az amerikai pop art művelői úgyszintén előszeretettel fordultak a színes sajtótermékek és a csomagolóanyagok tarka tömkelege felé. Ok azonban megelégedtek azzal a kissé együgyű házi feladattal, hogy gondűző lazasággal a vászonra másolják a fogyasztói társadalom virító ikonjait. A forradalmi átértékelés helyett a kispolgárinak is minősíthető szentté avatást választották, alkalmazkodva az ipari esztétika tömegformáló ízlésvilágához, továbbá a piaci követelményekhez. A coca-colás üvegek, a Campbell konzervek és a Brillo tisztítószerek ikonográfiái tökélyének a vélt háboríthatatlanságát ingatták meg többek között már Allan Kaprow ötvenes évekbeli